Gyermek 3D-ben

Turcsik Katalin recenziója

Gyermek 3D-ben – Tanulási zavarral a szakképzésben
Szerkesztette: Mudri Zsuzsa; Magyar Pedagógiai Társaság, 2016.

A fenti címmel rendezett konferenciát a Magyar Pedagógiai Társaság Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztálya 2016. április 8-án. A rendezvényhez társuló konferenciakötet – az ott elhangzott előadásokhoz és szekciómunkákhoz kapcsolódó tartalmakon túl – több tanulmánnyal is kiegészül.

A Szakosztály a 2015-16-os tanévben a Társaság támogatásával és mentorálásával részt vett a FOF2015 pályázatban. A programot, amely a fogyatékos személyekért létrejött szervezetek szakmai programjait támogatja, az Emberi Erőforrások Minisztériuma finanszírozta, a szervezéssel pedig a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft-t bízta meg.

A pályázat keretében olyan tevékenységek valósultak meg, amelyek a diszlexiás és egyéb tanulási zavarral vagy nehézséggel küzdő tanulókat közvetlenül vagy közvetve (szüleiken, pedagógusaikon keresztül) segítik. E tevékenységek közé illeszkedett szervesen az említett konferencia is.

A teljes pályázati programról, az egy év tapasztalatairól részletesen a kötet első cikkében olvashatunk, Turcsik Katalintól.

Miért éppen a tanulási zavarról, miért éppen a szakképzésben?

A tanulási zavarral élők nehezen állják meg helyüket a mai iskolarendszerben. Sok odafigyelést és támogatást igényelnek, egyedi szemlélettel és módszerekkel oktathatók, fejleszthetők. A pályaorientáció és szakmaválasztás terén az átlagosnál nagyobb bizonytalanságaik vannak, szakmatanulásuk során sajátos feladatok és problémák merülnek fel.

A konferencia témájáról általában keveset hallhatunk. Miközben a közismereti tárgyak tanítása-tanulása terén a diszlexiások megsegítése sok fórumon napirendre kerül, a szakképzésben való helytállásuk jóval kevesebb szakmai nyilvánosságot kap. Arról, hogy ez a szakmai program a Szakosztály életében milyen régóta napirenden volt, és miért csak most valósult meg, Dr. Köpf Lászlóné cikkében olvashatunk bővebben.

A 3D-ről

A gyermek 3D-ben olyan címválasztás, ami többféle asszociációt is kiválthat az olvasóban. Jelenti egyrészt a diszlexiás gyermek sokdimenziós mivoltát, sugallva azt a meggyőződést, hogy tanulóinkat a maguk teljességében, teljes személyiség- és képességspektrumuk, adottságaik és élethelyzetük figyelembevételével kell megközelítenünk. Jelenti a pedagógiai feladatok sokrétűségét és összetettségét, a megismeréshez és fejlesztéshez használt kelléktárak kidolgozottságának szükségességét is. Konkrétan pedig utal a három leggyakoribb részképességzavarra: a diszlexiára, diszkalkuliára és diszgráfiára.

Szemléletmód

A FOF2015 pályázat megfogalmazói a fogyatékos emberek támogatását tűzték ki célul. A tanulási zavarok a „hivatalos megközelítés” szerint betegségnek minősülnek (hiszen a Betegségek Nemzetközi Osztályozása szerinti kódszámok mentén kerülnek diagnosztizálásra), így a diszlexiások célcsoportként való megjelölése találkozott a pályázat kiíróinak szándékaival. Az MPT Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztálya azonban ezzel szemben azt az álláspontot képviseli – amivel a szakmában messze nincs egyedül – hogy a diszlexia egy olyan sajátosságnak tekinthető, ami az iskolában (ma még) nagy hátrányokat jelent, az életben való helytállás és sikeresség szempontjából azonban sokfajta előnnyel is jár. Nem betegségként gondolkodunk tehát róla, hanem adottságként, sőt különlegességként.

A kötet jól tükrözi ezt a meggyőződést. Ha „3D-sen” szemléljük ezeket a gyerekeket, fiatalokat és felnőtteket, látnunk kell, hogy iskolai kudarcaiknak legalább annyira oka a mai iskolarendszer (a tömegoktatás, a maga megkövült sajátosságaival), mint az ő részképesség-gyengeségeik. A kötet írói arra keresik a választ, hogyan lehet mindkét oldalt fejleszteni a szakképzésben tanulók sikeressége érdekében.

Megközelítések

A szerzők sokféle szakma és feladatkör képviselői, ebből következően más-más megközelítést alkalmaznak. A tanulmányok ily módon lehetőséget adnak a különböző irányokból közelítő, eltérő szempontrendszerek mentén gondolkodó szakemberek perspektívájának összevetésére.

A szakmapolitikai nézőpontot Bihall Tamás, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási és képzési alelnöke képviseli, aki elsősorban a gazdaság szempontjait veszi alapul.

Az intézményi szintű megközelítésről a budapesti Öveges József Szakközépiskola és Szakiskola igazgatója ír. Ez az iskola huszonkét éves múlttal rendelkezik a diszlexiások érettségihez és szakmához segítése terén – a cikk erről a bő két évtizedes tapasztalatról számol be.

Iskolai jó gyakorlatokról olvashatunk Dr. Majorosi Anna tollából. Szekció-összefoglalója áttekinti az iskolai szintű teendőket és a társintézményekkel (pl. szakmai gyakorlóhelyekkel) ápolt kapcsolat feladatait.

Sajátos helyzetben van a Budapesti Gépészeti Szakképzési Centrum főigazgatója, Dr. Horváth Béla, aki a fenti két intézmény között is közvetít. Írásából kiderül, hogy a Centrum szem előtt tartja a gazdasági, a pedagógiai és a tanulói érdekek egyeztetését, külön figyelmet szentelve a tanulási képességek terén hátránnyal élőkre.

Rendszerszinten szemléli a problémakört Szabó András, a Petrik Lajos Középiskola informatikai igazgatóhelyettese is. Írása a „Tanulási utak a szakképzésben” című szekcióülés összefoglalója.

Sajátos színfolt Dr. Donauer Nándor neuropszichológus megközelítése, aki empirikus kutatási eredményeken és terápiás módszereken keresztül mutatja be, milyen gyakorlati tanácsok és fejlesztő módszerek használhatók a támogatásban.

Nagy hangsúlyt kapott a konferencián a pályaorientáció kérdésköre, amiről Dr. Kenderfi Miklós, a Szent István Egyetem docense ír. Ehhez kapcsolódik Köpf Balázs, az Öveges József Középiskola pályaorientációs tanárának tanulmánya, amely egy saját felmérését mutatja be a témában.

A tanulási zavarral küzdő tehetséges tanulók segítésében szerzett tapasztalatairól három szerző ír: Vaskó Ilona, a Katona József Középiskola informatikatanára, Lukács-Krammer Gabriella, az intézmény iskolapszichológusa és Dankó Adrienn Beatrix nyíregyházi matematikatanár.

A szakmai együttműködés terepeit, a mindennapi pedagógiai kihívásokat veszi számba Herman-Paveszka Dóra írása. Az általa vezetett szekcióban felvetődött kérdésköröket elemzi, jó pár konkrét problémát körüljár, és megoldási alternatívákat is ajánl.

A feladatokat és lehetőségeket szorosan behatárolják a törvényi keretek. Sós Tamás cikkében arra keresi a választ, hogy a jogi szabályozás hogyan segíti a tanulási zavarral vagy nehézséggel élők oktatását, szakképzését vagy akár a munkaerőpiacon való elhelyezkedését.

Megoldási javaslatok

A Gyermek 3D-ben című konferencia fontos célkitűzése volt, hogy ne csak problématérképet vázoljon fel, hanem megoldási utakat is keressen. A kötet ebből következően számos olyan javaslatot, ajánlást fogalmaz meg, amelyek a tanulási zavarral élők szakmához jutásának sikerességét segíthetik. E javaslatok érintik a diagnosztika, a fejlesztés és a képzési rendszer különböző területeit, a pedagógiai munkát és a jogszabályi hátteret egyaránt. Összességében az információhiány kezelését, a szakmai együttműködés fontosságát, a nagyobb rugalmasságot és szélesebb pedagógiai, illetve szakmai eszköztár szükségességét hangsúlyozzák a szerzők, megfogalmazva konkrét gyakorlati javaslatokat is.

Ilyen konkrét ajánlás az is, hogy a 2017-től szakmai érettségire kötelezett, tanulási zavarral élő szakközépiskolások – akiket a 2016-17-es tanévtől már szakgimnazistáknak nevezünk – a szakmai érettségi vizsgák során vehessék igénybe azokat a könnyítéseket, amelyek a szakvéleményükben javaslatként szerepelnek. Ez ugyanis egyes esetekben nem evidencia – tekintve, hogy a szakgimnáziumi végzettség már valamilyenfajta (még pontosan meg nem határozott) alapképesítést nyújt, a könnyítések a gazdasági és munkaerőpiaci szempontokkal nehezen összeegyeztethetők. A 2017-ben végzős évfolyam diszlexiás, diszkalkuliás és diszgráfiás tanulói között azonban sokan vannak, akik számára ez az érettségi vizsgák sikeres letételét ijesztő mértékben veszélyezteti. Az eddigi szakmai egyeztetések nem vezettek eredményre, az idő pedig vészesen halad előre. Ezek a tanulók pedig most éppen komoly bajban vannak.

Összegzés

A kötet zárszavát Dr. Szenes György, az MPT Szakképzési Kollégiumának elnöke fogalmazta meg. A szerző kiemeli a konferenciakötet legfontosabb tartalmi pontjait és összegzi az ütköztetett nézeteket. Felhívja a figyelmet arra a dilemmára, hogy a gazdasági érdekek és az egyéni tanulói igények egyes pontokon nem összeegyeztethetők. Vitatja azt az elképzelést, hogy a szakképzésnek „munkahelyre kész szakembereket kell kibocsátania”. Véleménye szerint ugyanis napjainkban olyan ütemben változnak a szakmák elvárásai és a technológiák, hogy a hangsúlyt a nyitottság és a rugalmasság fejlesztésére kellene tenni, teret adva a konstruktivista oktatásnak.

Szenes György rámutat olyan ellentmondásokra és tisztázatlan kérdésekre is, amelyek a szakképzési rendszer átalakítási folyamatában jelentős bizonytalanságot eredményeznek és veszélyeztetik a tanulók eredményességét, különösen a különböző részképességzavarokkal küzdőkét.

Ritkán beszélünk a tanulási zavarral élők szakmai képzéséről, ezért a kötet mindenképpen hiánypótló. Számos kérdéskört körbejár a témában, de sok újabbat is felvet – így nemcsak összegző jellegű, hanem továbbgondolásra is érdemes, inspiráló munka.

A kötet tartalmának nagy része érvényes az átlagos tanulókra is, de a közoktatás-köznevelés – és ezen belül is a szakképzési rendszer – mai gyors változásai közepette a nehezebben teljesítők számára hatványozottan nagyobb a kihívás. Megnőtt a veszélye a lemaradásuknak, ezért különösen fontos, hogy odafigyeljünk rájuk. A szerzők reményei szerint a kötet ezt segíti elő.