Gál Gyöngyi: A média hatása a diákok testképének alakulására

Az utóbbi időben egyre több felmérés készült a diákok tévénézési szokásairól, többek között arról is, hogy a 12-19 éves fiatalok heti 7-8 órát nézik a 400 millió nézőt magának tudható Music Television adásait. Szakértők megállapították, hogy azok, akik nem csupán hallgatják, de nézik is a videókat, nagy eséllyel válnak a testképzavarok áldozataivá. Egy másik sokkolló felmérés eredménye az, hogy a diáklányok 50 százaléka keres az interneten étvágycsökkentő és fogyókúrás szereket, és ugyanennyien elégedetlenek a testükkel. Az internettől várva a segítséget, sok diáklány anorexia-blogot vezet, mivel a betegség legnagyobb átka, hogy az érintett nem tekinti magát betegnek. Egymást megerősítő közösséget hoznak létre, és ezért sokukat csak az utolsó pillanatban lehet megmenteni, ha engedik. Ezek a felmérési eredmények komolyan elgondolkodtatják mind a szülőt, mind a pedagógusokat, és feltevődik a kérdés: hogyan lehetne hatékonyabb tudást adni a diákoknak a saját testükről?
 
„A szépség mulandó” – állítja a mondás, de sajnos egyre kevesebb fiatal gondol  erre, és főleg sokan azzal nem számolnak, hogy a szépségnek több arca van, hiszen a szép test nem mindig egyenlő a szép lélekkel. Már az ókori filozófusok közül sokan különválasztották a  testet a lélektől, feltételezve, hogy a szép test nem egyenlő a szép lélekkel. Püthagorasz (i. e. 580–500) az emberi lelket a testtől elkülönülő, önálló létezőnek tartotta a lélek halhatatlanságát hirdetve. Másfél évszázaddal később Platón (i. e. 428–348) a testet a lélek koporsójának nevezte. Napjainkban is az érdeklődés középpontjában áll az emberi test szépsége és titokzatossága.

A médiának köszönhetően manapság nem lehet nem túlbecsülni a szépségkultusz jelentőségét. Megjelenik az összes médiumban, kivédhetetlenül ott van otthonunkban, az utcán és természetesen az iskolában is. Magyarországon is egyre több a fogyókúrázó, vagy az iskolában sminket hordó tizenéves. Pszichológiai kísérletekkel bizonyított, hogy a társadalmilag előnyös külsejű egyének sikeresebbek a mindennapi életben. Így van ez az iskolai diákság körében is. A szebb embereket becsületesebbnek, megbízhatóbbnak gondolják kevésbé szép társaiknál, így a szépségnek konkrét piaci ára lesz. Az írott sajtó piacán figyelmet érdemelnek a nőknek, tinédzser lányoknak szánt lapok, magazinok Az interneten böngészve, valamint nőknek szánt hetilapokat olvasgatva az alábbiakat találtam, amelyekből forrásanyagot gyűjtöttem a tanulmányomhoz: Anyák Lapja, BeauMonde, Cosmopolitan, Best,  Elle, Glamour, Gyöngy, Hölgyvilág, Kiskegyed, Kismama, Maxima, Nők Lapja, Pazarnők Magazinja, Shape, Story, Szépség, Tina, Wellness, valamint a következő ifjúsági lapokat: IM, Bravo, Popcorn, 100X Szép. Ezek a nőknek, fiatal lányoknak szánt lapok tartalmaznak sportajánlatot, kozmetikai tippeket, fogyókúrás receptet, öltözködési tanácsokat. A szépségipar agresszív támadásaitól még egy olyan bevallottan szociális érzékenységű lap, mint a Nők Lapja sem mentes. Az egyik korábbi lapszámban nem kevesebb, mint két fogyókúrás gyógyszerreklámot és egy termékmintát is tartalmazó reklámot szerkesztettek be. A reklámok megjelenési helye sem másodlagos, az első reklám egy Nők Lapja családi nap rendezvény műsorajánlata mellett található, a második pedig egy jógaprogram-összeállításnál. Szintén az interneten böngészve több tíz karcsúsító, fogyókúrás, szépítő „csodaszerrel” találkoztam. Igen jelentős az ezzel a témakörrel foglalkozó irodalom is. Több eltérő árú és minőségű könyv található a könyvesboltokban, például Jonny Browden: Egészséges élet, egészséges táplálkozás (5499Ft), Kathryn Hawkins: Karcsúsító konyha (1520Ft), Helen Atkin: Alacsony zsírtartalmú ételek (1800Ft). A manapság gyártott, piacra dobott és árusított diétás, karcsúsító, testedző és kozmetikai karbantartó termékek hosszú sora jelzi, hogy a jó megjelenésnek és a testi erőnlét megőrzésének rendkívüli jelentősége van a kései kapitalista társadalomban (Turner).

A karcsúsító szerek árai már jóval magasabbak: Reduce Fat Fast – étvágycsökkentő tea (15980 Ft), Action Caps – zsírbontó kapszula (6980 Ft), Lipolytic – zsírégető (10500Ft), Venom – karcsú álmok (12500 Ft) stb. A fent említett termékek dobozos kiszerelésben (60 kapszula, vagyis 30 adag) találhatók. Egy pár sort szeretnék idézni Olivero Toscani Reklám, te mosolygó hulla című írásából, amely tökéletesen jellemzi a fent említett reklámok „realitását”.

„Halleluja! Beléphettek a világok legjobbikába, a földi paradicsomba, a boldogság birodalmába, a biztos siker és az örök ifjúság honába. Ebben a csodálatos országban az ég mindig kék, levegőszennyezés sosem fakítja el a lombok ragyogó zöldjét, a legparányibb pattanás sem kezdi ki a lányok szaloncukor-rózsaszínű bőrét, egyetlen karcolás sem csúfítja az autók fényes karosszériáját. Néptelen utakon hosszú combú, barnára sült fiatal nők automata kocsimosókból éppen előkerült csillogó autókat vezetnek. Ezeket a nőket sosem érte közúti baleset, nem ismerik a jeges utakat, a radarellenőrzést, a gumidefektet. Úgy siklanak ki a nagyvárosi dugókból, mint az angolna, nem haladnak át lerobbant külvárosokon, elkerülik a piros lámpáknál buzgólkodó barna képű ablaklemosókat, csak suhannak csendesen, drágán berendezett, tágas lakásuk vagy pompás nyaralójuk felé.

Ott aztán a jó erőben lévő papa és mama várakozik, virágos parkban, derűs hegedűkoncert közepette. A gyermekek nevetve ugrálják körül őket, majd szétveti őket az öröm, hála a nagy és finom Prosper piskótának és a Super Rigolo elektronikus játéknak. Nem bőgnek, nem lesz tetves a fejük, nem kapnak skarlátot, és nem dugják be az ujjukat a konnektorba. A mamájuk – húszéves, makulátlan szépség, nincs rajta egyetlen négyzetcenti narancsbőr sem – dalolva pelenkázza gömbölyű popsijukat, amely olyan jó szagú, és amelyet sosem szennyez kaki. Azután, ó, ott van még az a szép, szőke, formás tündér, aki táncikálva mossa a márványpadlót a konyhában, amely akkora, mint egy vendéglő nagyterme. Egy csodás mosópor segítségével ocsmány, szennyes hegyeket új ruhák rendezett halmává varázsol. És, valóságos csoda! Havi vérzése tiszta kék, nem szennyezi be többé a bugyit, olyan kék, mint az ablakon benéző ég, azúrkék, akár kisbabájának a pisije, ami sosem csurog mellé. Egy makacs dallam dúdolja: Ez itt a boldogság!”

A fenti idézet világosan rámutat arra, hogy napjaink tévéreklámjainak mekkora torzító hatása van, és mennyire ösztönzi az embereket arra, hogy aktívan részt vegyenek a romlás, a hanyatlás, az öregedés elleni küzdelemben. A női magazinok, a „csodaszer” reklámok, és a média, a test tökéletes ábrázolását mutatják be, ezzel is hangsúlyozva a megjelenés és a „kinézet” fontosságát. Ezek az üzenetek mindig megtalálják a megfelelő célcsoportot, könnyen eljutva a diákokhoz is. Az iskolaigazgatók sok esetben tehetetlenül fogadják a divatos, merész ruhákat hordó diákok seregét, szabályváltoztatási próbálkozásaikat nem minden esetben támogatja a szülői közösség. Mindhiába a figyelmeztetés, érvelés: ”a legtöbb iskolavezető érvelése szerint a hasat szabadon hagyó, merész ruhák elvonják a többi diák figyelmét a tanulásról. Az igazgatók elmondták azt is, hogy az átváltozás tanév kezdetén jellemző. Szeptemberben több diák jelenik meg új hajszínnel, teljesen új stílusú ruhákban, felékszerezve” (forrás: www.24ora.hu). Médiakutatók szerint az igazán népszerű hősök ma már nem a feltalálók, akik véghezvittek valamit, hanem példaképeink lettek a filmsztárok, popénekesek, és a TV előtt ülve látható „szép” emberek, akik inkább az élvezet filozófiáját hirdetik, mintsem a fegyelemét és a nehéz erőfeszítésekét. A fogyasztói kultúra képi világában végtelenül kombinálható témák ismétlődnek: a fiatalság, szépség, energia, jó kondíció, mozgás, szabadság, romantika, egzotikum, fényűzés, élvezet, szórakozás.

Üzleti szlogenné vált, hogy az embereket rá kellett venni arra, hogy kezdjék kritikusan figyelni testüket, énjüket és életstílusukat, mert ez pénzt eredményez. A reklámok hatására az embereknek dönteniük kellett. Kierkegaard szerint: ”Maga a választás döntő jelentőségű a személyiség tartalma szempontjából; a választással a személyiség a választottba merül, s ha nem választ, akkor elsorvad.”

A döntés az ideális test mellett arra kényszeríttette az embereket, hogy sebezhetően és enyhe szorongással folyamatosan ellenőrizzék magukat, vajon nincsenek-e olyan testi hibáik, melyeket már nem lehet természetesnek tekinteni. Ennek az elvárásnak főleg a jobban szituált rétegek próbálnak egyre feszítettebb tempóban megfelelni. A diákok testükről alkotott vélekedéseiben ott van az aggodalom, hogy sikerül-e vajon azt a megjelenést sugározni, melyet például a barátok, iskolatárasak elvárnak. A felnőttekben szintén felmerülnek hasonló kérdések, amikor munkahelyet keresnek, és mindenképpen megfelelni szeretnének a cég elvárásainak.

Korunk egyik nagy médiakutatója (Kern) írja: „Olyan kor ez, amelynek a fiatalság, az egészség és a testi szépség a rögeszméje. A tv és a mozi, e vizuális domináns médiumok (de a férfimagazinok még inkább) kitartóan emlékeztetnek arra, hogy a karcsú, kecses test, valamint a vonzó arcon felvillanó gödröcskés mosoly a boldogság kulcsai, sőt talán ezek alkotják a boldogság lényegét.”.

 Az „én” definiálása
Az én definiálásával hosszú ideje foglalkozik a pszichológia, de egyértelmű definíció nem született. Legegyszerűbben úgy határozható meg, mint annak kifejeződése, ahogyan az egyén megragadja saját személyiségét. Az egyén összes tapasztalatát, ismeretét, tulajdonságát, társas szerepét tartalmazó mentális reprezentációról van szó, amely az önazonosság és folytonosság érzését nyújtja a személynek (Kőrössy, 2004). A diákok énképének kialakításában fontos szerepet játszik, hogy melyik tanár vagy éppen diáktársa hogyan vélekedik róla. Az európai iskolakultúrában nincs még annyira hangsúlyossá téve az énkép kialakítása, mint az amerikai iskolakultúrában. Mi vagyunk a legjobbak, a legerősebbek" – olvasható az amerikai iskolák osztályaiban, míg az európai iskolákra a túlzott értékelés- és eredményorientáltság jellemző. Tudományos kutatások bizonyítják, hogy a 15-17 éves diákok az „önismereti érzékenység" (Mérei, 1993) korát élik, amikor az önjellemzés egyre inkább erősödik, ami arra nyújt magyarázatot, hogy ebben az életkorban fontos a fiatal számára az, hogy mások mit gondolnak róla. Az önismereti érzékenység felnagyítja az ellentétes tulajdonságokat. A fiatalban feszültséget kelt, hogy a különböző helyzetekben másként viselkedik, és azt kérdezi magától, hogy milyen is ő valójában. Az értékorientáció és jövőkép alakulásának összefüggésével először Kurt Lewin foglalkozott. A következőket írja: "azt, hogy az egyén hol jelöli ki céljait, lényegében két tényező határozza meg, egyrészt az egyén viszonya a meghatározott értékekhez, másrészt az egyén realitásérzéke a cél elérésének valószínűségét illetően" (Lewin, 1975). Sokak számára cél a tökéletes test, nem törődve a ráfordított pénzzel, idővel és energiával.  Ilyen személy például Michael Jackson, aki számtalan műtéten keresztül egy etnikumhoz és nemhez nem köthető testet hozott létre.

Az ideális női és férfi testkép változása a történelem folyamán
A XX. század elején a nőideált a fiús külső, valamint a függetlenség és a szexualitás jellemezte. Később a 30-as 40-es években a háromszögalak hódít, a nőideálnak ekkor a függetlenség, asszertivitás és kifinomultság a legfőbb tulajdonságai. Ikonikus figura Greta Garbo, az 50-es évek homokóra típusa, és ikonikus figura Marilyn Monroe. Tradicionális női tulajdonságok kapcsolódtak ehhez az ikonhoz. A 60-as, 70-es éveket újfajta vékonyság, a felszabadult ártatlanság, a fiatalság kultusza jellemzi, a 80-as éveket a vékony, de izmos, kisportolt alkat.

Ezt a történelmi átalakulási folyamatot Lasch a következőképpen írja le: “túlságosan öntudatos”, “állandóan az egészsége miatt aggódik, fél az öregedéstől és a haláltól”, “folyton szépséghibákat és a hanyatlás jeleit kutatja magán”, “ég a vágytól, hogy jól kijöjjön másokkal, de képtelen valódi barátságokat kötni”, “érzelmi élményekre szomjazik”, “mintha árucikk lenne”.  Featherstone úgy utal erre, mint a “szerepjátszó én”-re.

Az izmos férfiideál (Macho man) a városokban hódít, ahol úgy tűnik, a nemek közti különbség leginkább veszélyeztetve van. A női divat hatására a 80-as évektől megjelent a „new man”, aki számos maszkulin típus meglehetősen ellentmondásos keveréke: egyesül benne az erős, nyugodt, csendes úriember típus, a férfias erőteljes típus, a független akcióhős típus, az autoriter ambiciózus hímsoviniszta és az a férfi, akit nem érdekel sem a sebesség, sem a veszély. A megjelenés és a nárcizmus az új maszkulinitás konstrukciójának központi elemévé vált. Alkategóriákat alakítottak ki, mint a csendes családapa, a konzervatív, az elégedetlen, az örömkereső és a szofisztikált. Mindegyiknek kialakították az öltözködési stílusát, külön illatot terveztek és megfelelő kozmetikumcsaládokat.

Gyerekkorunttól meghatároz biológiai nemünk, biológiai nemünknek megfelelően szocializálnak. A testünkkel kapcsolatos tudásunk a testi folytonosság képzete, a személyes identitás elengedhetetlen feltétele. Giddens identitásprojektnek nevezi azt a folyamatot, amelynek során a test különféle átalakításai létrehozzák az identitást. A testünkön végzett beavatkozások, mint ruházkodás, smink, testtartásunk, gesztusrendszerünk is identitásprojektnek tekinthető, amelyben a test nemcsak identitásunk kifejezésének, hanem kialakulásának is eszköze. Az identitásprojektek legegyszerűbb példája, hogy kompenzálni szeretnénk valamit, amit magunk vagy a társadalom hiányosságnak tekint. A média hatására gondolják az emberek, hogy külsőjük megváltoztatása a siker kulcsa.

Szépségparadoxonok
A lelki egészség egyik paradoxona, hogy ha az egyén elfogadja a fogyasztói kultúra, a reklámok által felkínált modellt, nárcisztikus énű, gyenge, éretlen személyiségnek tekinthető,  de ha elveti ezt a modellt – például nem szőrteleníti a lábát –, akkor úgymond nemiszerepzavara van.

Az autentikus nőiesség paradoxona: az ideális nőként/férfiként feltüntetett modellek nem tekinthetők valódinak, hiszen számtalan beavatkozás révén nyerik el a kívánt külsőt, de a szintén reklámüzenetként szereplő természetes, minden beavatkozástól mentes nőiség sem lehet a szépség ipar logikája szerint megvalósítható cél, mert az viszont nem felel meg a kulturális ikonoknak.

Ha az egyén nem csatlakozik a szépségipart követők táborához, könnyen csökkent értékűnek, haszontalannak érezheti magát. Ha beáll a sorba, és felismeri az üzenet manipulált jellegét, kiszolgáltatottnak, áldozatnak érezheti magát.

Az erőparadoxon értelmében a szépségszisztéma sodrába bekerült személy soha nem érezheti magát elég erősnek: a test és szépségápolási termékek és módszerek újabb és újabb vívmányaival találkozva azt hiszi, hogy bár folyamatosan kontrollálja testét, erőtlen, hiszen nem tesz meg mindent, ami lehetséges.

Testünkkel való kapcsolatunk
Descartes úgy vélte, hogy az érzelmek test és lélek, res extensa és res cogitans együttműködéséből erednek. Ez a nézet az érzelmek megfogalmazását illetően nagyon egzakt, mert az érzelmek egymástól nagymértékben különböző modern elméletei az érzelmeket mint testi és lelki folyamatok együttesét fogják fel. A kortárs kultúrában test és lélek kettőssége helyett egyre inkább organikus és anorganikus, ember és gép különbsége, e különbség bizonytalan volta kerül előtérbe.

Egyik egyetemi előadáson a következőképpen fogalmazta meg a test és a lélek összhangját egy vicces természettudós professzor: „... a test és a lélek összhangja fontos és lényeges dolog, ahogy az autó is akkor működik jól, ha a benzin és a levegő keverékének aránya a legnagyobb erejű robbanást váltja ki."

Az ember szépsége
„Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai életrendünket is: az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit… Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe. Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt. De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje. Akinek szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igaz mértékét. Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik.”– Márai Sándor

Bibliográfia

• Buda Béla (2003): A Lélek egészsége. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
• György Edit szerk. (2005): A boldog élet titka. Kassák Kiadó, Budapest.
• J. J. Rousseau (1957): Emil, avagy a nevelésről. Tankönyvkiadó vállalat, Budapest.
• Zrinszky László (1994): Antropológia, emberkép és pedagógia. Új Pedagógiai Szemle, 10. sz. 4–12.
• Grupe, Ommo (1984): Grundlagen der Sportpädagogik. Körplichkeit, Bewegung und Erfahrung im Sport. Schorndorf, Hoffmann.
• Polányi Mihály (2003): A test és az elme viszonya: http://www.kfki.hu/chemonet/polanyi/9812/elme.html
• Tari Annamária: A test és szexualitás a fogyasztói társadalomban...
• http://www.lelekbenotthon.hu/modules.php? name=News&file=article&sid=59
• Nyíri Tamás (1973): A filozófiai gondolkodás fejlődése. Szent István Társulat, Budapest.