„Fejemre terítve énekelve jártam...”

A zalaegerszegi kulturális élet megkerülhetetlen, évtizedeken át aktív, meghatározó személyisége, Nyakasné Túri Klára három hónapja, 92 éves korában hunyt el. Tüdőrákot diagnosztizáltak két évvel korábban az orvosok, amikor a háta már annyira fájt, hogy neki is feltűnt. Mondom ezt azért, mert aki ismerte, tudja, szinte sosem foglalkozott saját magával, annyi teendője, feladata, terve volt. Nem beszélve a kiterjedt családról, amelynek majd minden tagja szoros kapcsolatot ápolt vele, a nagymama mindannyiuk életét figyelte, segítette, olykor vezényelte, ha kellett. Két fia, négy unokája, nyolc dédunokája, egy ükunokája siratta azon a szombaton, amikor a netet is bejárta a hír: Klára elment.

A zalai könyvtárosok közössége, a zalai irodalom, a kultúrtörténet, a közművelődés, a pedagógia területén dolgozók mind-mind doyenjüket tisztelték Klárában. A temetésén dr. Gyimesi Endre, volt országgyűlési képviselő, polgármester, egykori kollégája a városi könyvtárban, a Keresztury Emlékbizottság elnöke búcsúzott tőle a tisztelők és barátok nevében. (Hamvait kérésére a Balatonba szórták.) A ravatalnál felolvasott életrajz olyan gazdag pályát rajzolt, amely több életre is elegendő lenne, s amely generációk kultúrához való viszonyát határozta meg Egerszegen.

A somogyi születésű fiatal asszony már két gyermekkel és férjjel érkezett 1958-ban Zalába, ahol némi falusi kitérő után a városi könyvtár gyerekekkel foglalkozó részlegét gondolta gyökerestül újra. A Kacsa Kázmér Bábcsoport, a kilenc foglalkoztató füzet a drámapedagógia és a bábművészet eszközeit használta az olvasás megszerettetéséhez. A csoport sikerrel lépett fel a televíziós bábos vetélkedőkön. Klárát befogadta a bábjátékosok mozgalma is (90. születésnapjára ezért is kapott Mészáros Vincéné-díjat.) A foglalkoztató füzetek alapján a Móra Kiadó is adott ki fontos gyűjteményt. Gyerekkönyvtárosként pedig a szegedi-ásotthalmi Kincskereső-táborok, a csillebérci művészeti táborok odaadó szakvezetője volt.

A Bajazzó Bábcsoport már a fiatal felnőtteknek szólt, egy életre összekovácsolva azokat a lányokat, fiúkat, akik díjakkal tértek haza minden hazai és nemzetközi megmérettetésről. Klára majdnem belepusztult, amikor kiderült, a féltő gonddal őrzött, saját készítésű bábok a művelődési ház pincéjének beázása során megsemmisültek. 

Túlzás nélkül mondhatjuk, a hazai tudományos élet egyik állócsillaga, az 1906-ban Zalaegerszegen született Keresztury Dezső akadémikus, költő, tudós, kultúrpolitikus, egykori kultuszminiszter életművének teljes feltárása, hagyatékának őrzése nem tartana ott, ahol ma, ha Klára nem vette volna kezébe az ügyet. Ma Zalaegerszegen a család valahai hegyi hajlékában rendszerezve, kutatható állapotban várja a hagyaték több mint 90 százaléka azt, hogy Klára méltó utódját mint kezelőt megtalálják a zalai könyvtárosok. (A kezelési jog a megyei könyvtárnál van.) A Keresztury Emlékbizottság keretein belül végzett munka „mellékterméke” lett Keresztury József (Dezső édesapja, egykori egerszegi polgármester) írásainak kötetbe rendezése. Klára a dokumentumok rendezése közben lelt rá a novellákra. Az évenkénti megemlékezés, a fővárosi és a temetőbeli koszorúzások sem jöttek volna létre nélküle. A népszerű Keresztury-szavalóverseny is Klára ötlete volt. 

E sorok írója kortalan, energikus, ironikus stílusú, nyughatatlan riportalanyra, majd barátra lelt benne. Augusztust írtunk 2017-ben, amikor felhívott, gyere, pár dolgot még elmondanék. Februárban jelent meg az utolsó interjú Ne kívánj semmit, csak jó éjszakát címmel. Nem kért kezelést, csak a fájdalmait enyhítették. „Többször végigjárom a lakást éjszakánként, amikor a fájdalom felerősödik, aztán elfáradva újra lefekszem, és alszom az újabb fájdalom jelentkezéséig."

"És kiülök a kunyhóm küszöbére és várom (egyre türelmetlenebbül) az elmúlást” – írta tavaly ilyentájt. És ezt is: „Anyánknak volt egy nagyon szép, rojtos selyem damaszt asztalterítője. A kelengyéjéből ez maradt meg épségben. Ez mindig mosásban volt, mert leöntöztük evés közben. Ezt én a fejemre terítve (mögöttem hosszú uszályt képezett a terítő) énekelve sétáltam a nyanya legnagyobb örömére.” 

Királynő volt, ha volt kendő a vállán, ha nem. A gazdag élet palástja borul emlékére. A levelezését, írásait, könyvei egy részét a megyei könyvtár őrzi. A képzőművészeti gyűjtemény, benne több festő róla készült portréja a családtagok közt osztatott szét.