Létezni annyi, mint szeretve lenni…
Kellően keveset találkozunk ahhoz, hogy ne kerüljünk be a rendszerfogalmukba és ahhoz is, hogy mi ne veszítsünk lelkesedésünkből. A tábor hasznossága tehát vitathatatlan, ahogy az is, hogy mindössze tüneti kezelést folytatunk.
Hogy akkor miért nem tudom elképzelni máshogyan? Miért ennyire fontos az önkéntesség? Nem tudnám megindokolni. Bízom benne, hogy akadnak, akik csak egyszerűen megértik.
Recenzió Gabnai Katalin Színházas könyvéről és Trencsényi László Gyerekek színpadon, nézőtéren című könyvéről
„Mit csinálsz te a simogatós kutyáddal?”
Sokan kérdezik mosolyogva… sokan gúnyosan… gyakran pedagógusok… sajnos.
Olyan ez, mintha sosem ennénk, élveznénk az ízeket, hanem – ahelyett, hogy jól lakunk, pusztán kémiailag írnánk le az ínycsiklandozó falatot, lakmuszpapírt lógatnánk az illatozó zöldséglevesbe, táblázatba foglalnánk, tanulmányt írnánk róla, majd a sok absztrakcióval betelve, végül hagynánk, amíg kihűl és megpenészedik a szépen terített asztalon.
Kérdés: „Ti mire használjátok a művészetet?” Válasz: „Mire nem használjuk?” – Kiss Virág írása
A művészettel nevelés, a művészetterápia és a művészettel való mindenféle „munka” trendi téma lett, szakmai interdiszciplináris diskurzus kezd kialakulni az érintett pedagógiai és segítő területek illetve maga a művészeti szcéna képviselői között róla.