Bakonyi Anikó: A SÉTA médiaprogramról

A SÉTA előzményei

„A SÉTA, azaz Sajtó és Tanulás, a Pannon Lapok Társasága (PLT) által bevezetett médiapedagógiai program, mellyel szeretnénk elérni, hogy a magyar közoktatás szférájában jelenjen meg az újság mint oktatási eszköz. A WAZ (Westdeutsche Algemeine Zeitung) német lapkiadócsoport, melynek magyarországi tagja a PLT, 1997-ben indította el az azóta is sikeresen működő ZEUS (Zeitung und Schule, azaz újság és iskola) projektet (www.zeusteam.de). Míg kezdetekkor a ZEUS programban 7000 tanuló vett részt, addig ma mintegy 45 ezer diák részese a speciális médiakurzusoknak. A Magyarországon ma még egyedülálló SÉTA médiapedagógiai program a ZEUS projekt magyarországi adaptációjaként is tekinthető” – olvashatjuk a www.seta.hu oldalon.

A Lapkiadók Nemzetközi Szövetsége (WAN) is támogatja a „Sajtó az oktatásban” programokat, mivel felméréseik szerint azokból válik rendszeres újságolvasó, akik korai életkorban kezdik el olvasni és forrásként használni az újságokat. A hazai tapasztalatok szerint a középiskolás korosztály képviselői ritkán vesznek újságot a kezükbe. Ezért a nyomtatott sajtó oktatási eszközként való bevezetése elősegíti a tanulók olvasási szokásainak kiszélesítését.

A SÉTA  hazai helyzete

A Pannon Lapok Társasága lelkes munkatársai – elgondolkodva e németországi mintán – kidolgoztak egy olyan oktatóprogramot, melynek keretein belül az újságolvasást szeretnék megkedveltetni a tizenévesekkel. Maguk is meglepődtek azon, hogy milyen érdeklődéssel és nyitottsággal fogadták az iskolák a SÉTA programot. Az elnevezés rendkívül találó: könnyed kikapcsolódást ígér, mégis magába foglalja a szellemi gyarapodás lehetőségét.

2003 őszétől olyan közös "sétára" invitálják a szervezők a gimnáziumok és szakközépiskolák képviselőit, amelyben az oktatási intézmények a nyilvánosság mellett, a SÉTA tanórákkal hozzájárulnak a médiaprogramban résztvevő tanulókban a kritikus szemléletmód kialakításához. Tehetik ezt tanórai keretek közt – kiegészítve a magyar- (vagy bármely) órák szövegértési, szövegalkotási feladatait, olvasási és stilisztikai gyakorlatait, a sajtóműfajokkal foglalkozó elemzéseit –, illetve tanórán kívüli egyéni vagy csoportos foglalkozások keretében, esetleg szakkör jelleggel; kinek hogyan illeszthető a pedagógiai programjába, órarendjébe, napi rutinjába.

A SÉTA „fiatalabb testvére” a LADIK (LApot a DIákok Kezébe) program, amely 7-8. osztályosoknak kínál lehetőséget megismerkedni a lapszerkesztés, -megrendelés, és -eladás rejtelmeivel. Levelezős és csapatversenyben mérhetik össze tudásukat és kreativitásukat a különféle játékos, illetve ismereteket feltételező feladatokban. A legutóbb megrendezett Veszprém megyei fordulóra, ahová öt csapat jutott be a térségből, hogy megmérkőzzenek egymással, meghívást kaptam a zsűri munkájában való részvételre.

Rendkívül színes, változatos feladatokban próbálhatták ki magukat a jelenlévők: készítettek rikkancs jelmezt, igyekeztek minél több újságot eladni a „járókelőknek”, meggyőző érveket sorakoztattak fel, hogy miért legyen valaki előfizetője a veszprémi Naplónak, felelevenítették az impresszumban olvasott adatokat, a lapot népszerűsítő plakátot készítettek, végül nevezetes helyeket és épületeket ismertek fel és neveztek meg a bemutatott fotók alapján. Lenyűgöző volt, ahogy a kép felvillanása pillanatában felismerték a látottakat! Elmondásuk szerint sokat kirándulnak a családjukkal és tanáraikkal, ezért mozognak ilyen otthonosan ebben a témában. Megérdemelték a gyerekek és felkészítő tanáraik az értékes ajándékokat, könyvutalványokat, és a nyertesek a továbbjutás lehetőségét az országos megmérettetésre!

A SÉTA működési területe

A 2003/04-es tanévben a Pannon Lapok Társaságának működési területéhez tartozó középiskolákat vontak be a programba.

A SÉTA oktatása

Minden program indulása előtt egynapos felkészítő konzultáción vesznek részt az újonnan bekapcsolódó tanárok, melyen a Pannon Lapok Társaságának vezetői és a napilapok főszerkesztői, munkatársai tartanak előadásokat, adnak hasznos tanácsokat a program iskolában történő lebonyolításához. A tanárok munkáját a SÉTA oktatási segédlet, míg a diákok tanulását munkalapok segítik. A módszertani kiadvány példákat mutat be különféle sajtótermékekből, műfajokból, a kép és szöveg arányairól, összefüggéseiről. A munkalapok sajtóműfajok szerint adnak lehetőséget a tanultak jegyzetelésére, a frissen támadt gondolatok rögzítésére.

A program keretében minden diák és tanár 7 héten keresztül a PLT saját terjesztőhálózatán keresztül minden reggel megkapja a megyei napilapot. A tanulók számára a szerkesztőségek közreműködésével elméleti és gyakorlati ismerteket is kínálnak. Minden iskolába több alkalommal is ellátogatnak a helyi szerkesztők, akik megismertetik a diákokat az újságírás alapjaival. Tanulóink lehetőséget kapnak arra, hogy a szerkesztőségben látogatást tegyenek, és a veszprémi nyomda munkájába is belepillanthatnak. A PLT szervezői ingyen biztosítanak különbuszt a nyomdalátogatáshoz!

A kapcsolattartók tapasztalatai szerint az intézmények 75%-a tanórai keretek közt valósítja meg a programot, 25%-uk pedig tanórán kívüli foglalkozásokon, szakkör vagy fakultáció jelleggel.

Az újságban történő megjelenés formái

A program ideje alatt a diákoknak publikálási lehetőséget biztosítanak: a PLT napilapjainak szerkesztőségei minden héten a terjesztési területükön tanuló diákok írásaiból állítják össze a SÉTATÉR oldalt. A diákok minden héten nagy izgalommal várják saját vagy társaik nyomtatásban megjelenő írásait. A program végén a legkiemelkedőbb írásokból a négy megyében közös mellékletet jelentetnek meg. A SÉTA második féléves programjának végén, áprilisban szintén megjelenik a SÉTATÉR az öt napilap mellékleteként.

A SÉTA, ahogy MI csináljuk

Harmadszor indult útjára a Pannon Lapok Társasága SÉTA médiaprogramja, amikor ránk talált a Magániskolában (MI). A szervezők – Barták Péter főszerkesztő és Kováts Anna akkori programvezető – ígéretének megfelelően élményekben gazdag „kirándulásban” volt részünk: 2004 őszén 9. osztályos, majd 2005 tavaszán 12. osztályos gimnazista tanítványaimmal megismerhettük az írott sajtó rövid történetét, mai helyzetét, az újságszerkesztés körülményeit, kialakíthattuk/megváltoztathattuk újságolvasási szokásainkat, megkülönböztettük, majd magunk írhattuk a különféle műfajú cikkeket, kritizálhattuk a neves zsurnaliszták írásait, sőt később a mieinket is… Az azóta eltelt félévekben érdeklődés alapján választottuk ki hol egy tizedikes, hol pedig egy tizenegyedikes osztályunkat a munkában való részvételre.

Igazán felejthetetlen élményt a gyakorlati foglalkozások jelentettek a tanulóknak, melyeket Ármás János (ÁJ) újságíró vezetett csütörtökönként. Többnyire „János Úr”-nak szólították őt a gyerekek. Ebben az elnevezésben szerintem benne van az a közvetlenség, amivel Ármás János és a tanulók munkakapcsolata jellemezhető, valamint az iránta és a szakma iránt tanúsított tisztelet.

Főként az keltette fel tanítványaim érdeklődését, hogy maguk is megjelenhettek írásaikkal az újság hasábjain. Szívesen írtak az őket érintő témákról: iskolai eseményekről, tervekről, generációs különbségekről, művészetekről, tehetségekről, házi kedvencekről… Türelmetlenül várták hétfőnként a SÉTATÉR megjelenését, hogy saját szövegeiket viszontlássák, de szinte minden reggel böngészték a Naplót, figyelték, melyik rovat milyen meglepetést tartogat. Egyre többen váltak rendszeres újságolvasókká, megvitatták az egyes cikkek tartalmát, aktualitását. (Az, hogy a programok ideje alatt – 7 héten keresztül – reggelente minden résztvevő anyagi ellenszolgáltatás nélkül megkapta az aznapi lapot, nemcsak anyagi előnyökkel járt, hanem az is megtörtént, hogy a tanuló szüleinek érdeklődése is felébredt a lap iránt, esetleg megrendelték a családok, így növekedett a rendszeres előfizetők száma.)

Az osztályok fele naponta találkozott otthonában is a Naplóval. Most mégis másként olvasták ők is az újságot: figyelmesebben, kritikusabban, hozzáértéssel. Megtanultak bánni a lappal és a bennük szunnyadó újságírói hajlammal. Olyan képességegyüttes birtokába jutottak, amely alkalmassá teszi őket az értő újságolvasásra, a kritikus szemléletmódra, a publicisztikai szövegek megformálására, gondolataik közlésére. Motivációjuk az volt, hogy újszerű feladatokat oldjanak meg, tájékozódjanak a világ történéseiről, információkat szerezzenek, egyéni ötleteket valósítsanak meg.

Végeztünk egy egyedülálló „kísérlet” is. 2005 őszén a 10. B osztály tagjaival (akikkel először kilencedikben kapcsolódtunk be a programba) folytattuk az előző évben megkezdett ismerkedést a lapkészítés apróbb fortélyaival. Betekintést nyerhetünk a szerkesztői feladatokba, az újságírók, fotósok, nyomdászok napi munkájába. A nyomdalátogatás estéjén kezünkbe vehetjük a másnapi újságot! Közel kerülhetünk az újságkészítés minden eleméhez, mélyebben megismerhetjük az egyes munkafolyamatokat. Ez a lehetőség sokkal több gondolatot vet fel tanítványaimban, így sorra születnek a színesebbnél színesebb írások, csak győzzük továbbítani őket a szerkesztőségbe!

A SÉTA nagy tetszést aratott a diákok körében. Igazolásul álljon itt néhány idézet egy-egy programértékelésből.

„Jó volt látni, hallani, hogyan keletkezik az újság.”
„Először tetszett az újságíró bőrébe bújni, de aztán rá kellett jönnöm, milyen nehéz ez a feladat.”
„Más volt, mint magyarórán dolgozatot írni, hiszen szabadabban tudtam gondolkodni.” „Eddig csak az újság elejét és végét olvastam, mostantól minden betűje érdekel.” „Kipróbálhattuk magunkat, megjelenhettünk az újságban, ott láthattuk a nevünket, írásunkat!”
„Számomra értelmet nyert egy óra, amivel eddig nem tudtam mit kezdeni.”
„Olvasási szokásaim nem változtak, csak megerősödtek, hiszen eddig is olvastam.” „Megtanultam, hogy sokat kell újságot olvasni, hogy az íráshoz jó trükköket lessek el, de az írást igazán csak gyakorlat közben lehet elsajátítani.”

Helyi jellegzetességgel is bővítettük a magániskolás SÉTÁ-kat: szinte minden program végeztével összeállítottam egy szellemi totót, amelyben a feltett kérdések a 7 hét legérdekesebb témáihoz kapcsolódtak, a válaszok közt pedig a helyes mellett volt egy helytelen és egy komolytalan is. Tudjuk, hogy a humor milyen fontos eleme az oktatásnak, ezért szükségesnek tartom az ilyen típusú feladatok gyakori alkalmazását bármely tanórán, ahol csak létjogosultsága lehet. Legnagyobb derültséget kiváltó kérdésem talán az volt, hogy mi az újságíró idegen eredetű elnevezése: 1. zsurnaliszta, 2. spiritiszta vagy X. statiszta?

Munkája elismeréseképpen legtehetségesebb tanítványom, Marton Dóra (9. osztályos tanulóként) 2004 decemberében külön jutalomban részesülhetett: a Parlamentben átvehetett egy, a nevére gravírozott tollat Mesterházy Attila államtitkártól. Az ő elismerése mintájára Sós Gergő 12. osztályos tanítványomat, aki a 2005 tavaszán megrendezett SÉTA legtermékenyebb és legjobb tollú írója volt (s aki ma már boldog egyetemista), tiszteletbeli „aranytollassá” nyilvánítottuk. Dóra, aki az első, és eddig egyetlen aranytoll birtokosa, ma már a Napló Újságíró Stúdiójának a tagja (a legfiatalabb), aki ottani tanulmányait abban az időben fejezi be, amikor leteszi érettségi vizsgáit is, majd továbbtanulási szándéka is médiával, kommunikációval kapcsolatos, tehát nagy hasznát veszi ebbéli előképzettségének, esetlegesen munkalehetőséget jelenthet számára, ha ereje és ideje marad a tanulás mellett.

Ha kezdetben a kíváncsiság hajtott, hiszen minden új kihívást hatalmas érdeklődéssel és lelkesedéssel fogadok, és a legalaposabb felkészültséggel látok hozzá a feladat megvalósításához, akkor lehet mondani, hogy a kezdeti sikerek, melyeket tanítványaim elértek, hosszú időre biztosították a motivációt számomra, hogy újabb csoportokkal szervezzem tovább a programot, s ez már jóval több volt, mint kíváncsiság.

Alapvetően „fertőzött” voltam az újságkészítés iránti érdeklődéssel. Néhány évvel korábban azért végeztem el egy alapfokú újságírói tanfolyamot, hogy minél szakszerűbben tudjam segíteni az iskolaújságunk szerkesztését. Így hitelesebben tudtam lelkesíteni diákjaimat, hogy maguk is részt vállaljanak a lapkészítés folyamatában. Az is motivált, hogy a szülői kérdőívekből kiolvasható volt, mennyire értékelték a családok, hogy igyekszünk ezáltal is olvasásra, tájékozódásra, kritikai gondolkodásra szoktatni a gyermekeket, szélesítjük érdeklődési körüket, lehetőséget kínálunk az írni vágyóknak és tudóknak arra, hogy gondolataikat közölhessék, akár nagy nyilvánosság előtt is.

Külön elismerést jelentett számomra, amikor a 2005-ös SÉTA-táborra kapott meghívás mellé felkérés is érkezett az akkori programszervezőtől, Kováts Annától egy műhelymunka vezetésére, ahol kollégákkal beszélgettünk „a program elemeinek felhasználásáról a szövegértésben”. Jó alkalomnak tekintettem ezt a többi „sétás” kollégával való találkozásra, ismerkedésre, kötetlen beszélgetésre, szakmai véleménycserére. Körültekintően felkészültem: nemcsak a programban szerzett tapasztalataimat kívántam megosztani a munkatársaimmal, hanem azokat az élményeket is, amelyeket közösen éltünk át tanítványaimmal, amikor az érettségi felkészítő órákon a napi sajtó szövegeit vizsgálva, értelmezve, azok állításai mellett/ellen érvelve „tréningeltünk” a kétszintű érettségi feladataira. (Ha már minket ért a megtiszteltetés, hogy elsőként próbálhattuk ki élesben is az új típusú vizsgarendszert, mindent elkövettünk, hogy az újdonság okozta szorongást oldjuk a diákjainkban…)

Szándékom volt arról is beszélni, mennyire illeszkedik a SÉTA médiaprogram iskolánk pedagógiai programjába, melynek értékválasztását a Zsolnai József nevével fémjelzett Értékközvetítő és Képességfejlesztő Program (ÉKP) határozza meg, s az alapját képező Nyelvi, Irodalmi és Kommunikációs (NYIK) program elemeivel számos ponton találkozik. De Bakács Tibor Settenkedő előadását követte az én megszólalásom, s nem volt könnyű magamra vonni a kollégák figyelmét. Hozzáteszem: érthető módon…

A gyerekek igen jól érezték/érzik magukat a SÉTA-táborokban: rengeteget fényképeznek, írnak, vetélkednek, kirándulnak, beszélgetnek a meghívott vendégekkel: újságírókkal, fotósokkal, lapszerkesztőkkel, közéleti személyiségekkel, és persze egymással. Ismeretségek, barátságok köttetnek, szakmai viták zajlanak, igazi csapatszellem alakul ki szinte néhány óra leforgása alatt. Hiába, hatalmas összetartó erő a közös érdeklődés, az írás és olvasás iránti vonzalom! Kedvesen támogatják egymást a közös feladatok megoldásában, szorítanak egymásnak, hogy kinek az alkotása nyeri el a „A nap fotója”, „A nap legjobb írása” elismerést. Itt ugyanúgy mindenki megmutathatja a képességeit, mint a 7 hetes program idején, bár sokkal sűrűbben kapja az impulzusokat, gyorsabban kell reagálnia egy-egy problémára, jelenségre, kevesebb a lehetőség az átgondolásra, újrafogalmazásra. Így is remek írások és képek születnek, értékes gondolatok jelenek meg a sétások cikkeiben. A résztvevők közül néhányan egy-egy ilyen élmény hatására hozzák meg a továbbtanulással kapcsolatos döntésüket: ők az újságírással, médiával szeretnének hivatásszerűen is foglalkozni.

Jelenleg…

Kellemes hangulatban, oldott légkörben töltöttük el a SÉTA-heteket is, mint általában a magyarórákat. Elbúcsúztattuk a naplós órákat, de tovább publikálunk az iskolaújság hasábjain, nem állunk meg. Üdítő SÉTÁ-inkat folytatjuk! Az idei tanév második félévében megint „újítottunk”. Deák Marianna kolléganőm, aki informatika-média szakos középiskolai tanár, a médiaismeret oktatását színesíti a SÉTA lehetőségeivel. 12. osztályos tanítványai, akik a médiát választották érettségi tantárgyként, lelkesen dolgoznak a programban: érdeklődnek az újságkészítés menete, a fotók és szövegek összhangja, a tipográfiai elemek felhasználása, az újságírói etika és a sajtónyelv változásai iránt. Jóízű beszélgetéseket folytatnak újságírónkkal és az érettségire is felkészítő tanárnővel. A nyomdalátogatást izgalommal várják, hiszen az előző csoportok tagjai már elmesélték, milyen bizsergető érzés késő este a másnapi lapot a kezükben tartani. Ez a dolgozókon kívül nem adatik meg másnak, csupán a sétásoknak!