Észak–Dél kapcsolat

Az iskolai partnerség mint pedagógiai módszer. Koppány Judit és Tarján Edina írása

A EuropeAid és a Magyar Külügyminisztérium támogatásával megvalósuló kétéves projekt célja, hogy iskolai együttműködéseket alakítson ki európai és afrikai iskolák között (összesen 16 európai és 16 afrikai iskola vesz részt a programban). 

A világ, amelyben élünk, egyszerre lett kisebb és mégis bonyolultabb a globalizációnak köszönhetően. Az áruk, az emberek és az információ áramlása korábban nem látott mértéket ölt, és ennek következtében a világ népei egyre inkább kölcsönös függésben élnek. Erre reagálnia kell az iskolának is – a globális nevelés célja, hogy felhívja a figyelmet helyi cselekedeteink globális következményeire. Ennek egy izgalmas pedagógiai módszere az iskolai partnerség, ami Magyarországon még nem annyira elterjedt, de vannak már jó példák. A kontinenseket, kultúrákat, diákokat összekötő iskolai partnerség módszerét, annak lépéseit mutatjuk be az Artemisszió Alapítványvhttp://artemisszio.blog.hu/ által koordinált, még zajló európai-afrikai együttműködés tanulságainak részletezésén keresztül.

A globális nevelés helyzete

Divatbemutató az Apáczaiban – a ruhát használt újságpapírból készítették a diákok

A globális felelősségre nevelés (továbbiakban globális nevelés) nem radikálisan új tanítási forma, sokkal inkább egy olyan szemlélet, mely meglévő pedagógia irányzatokat – mint például a környezeti nevelés, az interkulturális pedagógia vagy épp a demokráciára való nevelés – fog össze.

A globális nevelés legfontosabb ismérvei:

• problémacentrikus: olyan társadalmi problémákra keresi a megoldást, amelyek érezhetően negatív hatással vannak akár az egész emberiség, akár egyes társadalmi csoportok életesélyeire;
• a jelenre fókuszál: akkor is, amikor a jelenkori problémák történelmi gyökereit, vagy jövőbeli, lehetséges kimenetelét vizsgálja;
• holisztikus: a problémák vizsgálatánál azok globális és lokális kiváltó okait és hatásmechanizmusait is figyelembe veszi;
• komplex: ismeretet ad át, képességeket fejleszt, attitűdöt befolyásol;
• elkötelezett a társadalmi egyenlőség, a kulturális sokszínűség és a fenntarthatóság értékei mellett;
• kooperatív: eszköztárában a kooperatív tanulás, a gyakorlat-orientált feladatmegoldás elsőbbséget élvez a frontális oktatással és elméleti problémamegoldással szemben.

Iskolai sportnap fogyatékkal élő emberekkel a makói Szent István Gimnáziumban

Magyarországon a globális nevelés elsősorban a nem-formális oktatás keretében, civil szervezetek által működtetett kezdeményezésekben1 jelenik meg. A 2012-ben életbe lépett új Nemzeti alaptanterv kijelöl ugyan több lehetséges kapcsolódási pontot a formális oktatási rendszerben, azonban a globális nevelés különböző témái ad hoc módon jelennek meg a tanterv egyes szintjein és a tanárképzésben. Így alapvetően továbbra is az egyéni döntéstől és tanári motivációtól függ, hogy mennyire integrálják a globális problémákat az osztálytermi munkába. Pozitív fejleménynek nevezhetjük, hogy 2014-ben megszületett a Nemzeti Fejlesztési Stratégiáról szóló Kormányhatározat, ami 12 pontban foglalja össze a legfontosabb feladatokat. Ennek 1.8-as része kifejezetten egy olyan koncepció kidolgozását támogatja, amely a globális nevelés formális oktatásba történő bevezetését segíti elő.

Iskolai partnerség Európán kívüli országokkal

Mindennapi ételünk  - osztálytermi munka az étkezés témakörében a Murray Town Iskolában

A globális szemlélet iskolai meghonosítására számos eszköz áll a tanárok és iskolaigazgatók rendelkezésére. Ennek egyik legizgalmasabb eszköze lehet az iskolai együttműködések kialakítása. Esetünkben leginkább globális partnerségek létrehozásáról van szó, vagyis a globális Észak és Dél iskolái kerülnek kapcsolatba. A módszer lényege, hogy összekapcsolja az iskolákat oly módon, hogy a diákok és a tanárok különböző, előre megadott témákon dolgoznak együtt a tantervi kereteken belül vagy azokon kívül egyenlő, partneri viszonyban. A partnerség ideális esetben kihat az egész iskolára és hosszú távú hatása van annak működésére. Az együttműködés közelebb hozza a tőlünk távolinak tűnő témákat, és rávilágít az összefüggésekre: a világban tapasztalható egyenlőtlenségek okaira, a társadalmi-gazdasági folyamatokra. Emellett a partnerség arra késztet minket, hogy átgondoljuk a másikról alkotott képünket és eurocentrikus történelemfelfogásunkat, valamint felveti a globális társadalmi felelősség gondolatát is.

Az Észak–Dél Kapcsolat című program is ezekre az elvekre épül. A EuropeAid és a Magyar Külügyminisztérium támogatásával megvalósuló kétéves projekt célja, hogy iskolai együttműködéseket alakítson ki európai és afrikai iskolák között (összesen 16 európai és 16 afrikai iskola vesz részt a programban). A részt vevő magyar iskolák, a budapesti ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium, a sashegyi Arany János Gimnázium, a makói Szent István Gimnázium és a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Sierra Leone-i iskolákkal működnek együtt. A diákok interaktív, tapasztalati tanulás és projektmunka során tanultak a világban zajló globális folyamatokról, és ez a közös munka rávilágít az Észak és Dél közötti különbségekre és hasonlóságokra is. A partneriskolák a Millenniumi Fejlesztési Célokhoz kapcsolódó, helyi szinten is releváns globális kihívásokon dolgoztak, mint pl. a környezetszennyezés és a szemét problémája, a táplálkozás és víz kérdése, vagy a fogyatékkal élők helyzete és a szegénység. Emellett egy tanárképzésre és tanári látogatásra is sor került: a magyar tanárok a tanév kezdete előtt meglátogatták afrikai partneriskoláikat, és az iskolai projektek lezárta után most az afrikai tanárokon lenne a sor.

Egy tál ételben az egészség – teljes értékű ebéd Sierra Leone-ban

Közelkép az iskolai együttműködésekről

Projektünkben minden iskolai páros két globális problémát választott ki, amelyhez kapcsolódóan két iskolai projektet valósított meg a 2013-2014-es tanév során. Azaz egy téma feldolgozására egy félév állt rendelkezésükre.

Az iskolai partnerség megvalósításának legfontosabb lépései:

1. Előkészítés→ 2. Diákok közötti kapcsolatfelvétel→ 3. Tanár által facilitált ismeretszerzés → 4. Önálló munka → 5. Megosztás → 6. Akció→ 7. Értékelés

Az egyes lépések nem szigorú kronologikus sorrendben követték egymást, sokkal inkább rugalmasan épültek egymásra, igény szerint vissza-visszaköszöntek a projekt során. Hogyan zajlott ez a folyamat valójában, milyen nehézségek akadtak, azokra milyen válaszok, megoldások születtek?

1. Előkészítés

A magyar tanárok Sierra Leone-i tanulmányútja a megismerkedés mellett alkalmat teremtett arra is, hogy a tanárpárosok kiválasszák a témát, megtervezzék a projekt lépéseit és a diákok bevonásának kereteit. A jól működő iskolai partnerség egyik alapelve, hogy a partnerségi munka ne „plusz terhet” jelentsen se a tanároknak, se a diákoknak, hanem amennyire lehet, épüljön be a normál tanórai keretek közé, kapcsolódjon az órán feldolgozandó témákhoz. Mivel a közös munka nyelve angol volt, ezért 3 magyar iskolában is angolórán zajlottak a foglalkozások. A negyedik iskolában választható szakkör keretében kapcsolódtak be diákok, de mivel itt az érettségi feltétele a projektmunka, számos diák iskolai kötelezettségét is teljesítette ezzel.

2. Diákok közötti kapcsolatfelvétel

A részt vevő magyar diákok kiválasztása már a freetowni kiutazás előtt megtörtént, így az utazás arra is alkalmat adott, hogy a tanárok magukkal vigyék a magyar diákokat bemutató anyagokat.2 A Sierra Leone-i diákok bemutatkozását a tanév elejére időzítettük, a tervek szerint ők is emailen keresztül vagy a közös blogra feltöltve küldtek volna magukról anyagot. A két ország infrastruktúrája közötti különbség (az internet gyengesége, a rendszeres áramszünetek Sierra Leonéban) azonban éreztette hatását, és előrevetítette, hogy a program során a legnagyobb kihívást az online kommunikáció jelenti majd. Több kommunikációs forma (skype, blog, telefon, email, chat stb.) kipróbálása után a leghatékonyabbnak a közös Facebook-csoport bizonyult.

3. Tanár által facilitált ismeretszerzés

Az Észak–Dél Kapcsolat program kézikönyve témaspecifikus ajánlásokat tesz arra, hogy milyen segédanyagok (cikkek, interaktív statisztikák, filmek, szimulációs játékok) állnak a tanárok rendelkezésére. A gyakorlatban felhasznált anyagok változatosak voltak: a környezeti kérdések kapcsán például információs anyagként szolgált a kémiatankönyv, a világszerte 40 milliós nézettségnél tartó Tárgyaink története című animációs film, a Szeméttel elárasztva című dokumentumfilm és a hulladékfeldolgozóba tett látogatás is.

4. Önálló munka

A diákok önálló ismeretszerzése, kutatómunkája, személyes véleményük megfogalmazása is fontos eleme volt a projektnek. Ezt esszék, kisfilmek, prezentációk, naplók, kérdőívek, digitális poszterek, kollázsok formájában jelenítettek meg és osztottak meg partneriskolával.

5. Megosztás

Az eredmények megosztása kapcsán általános tanulság volt, hogy a kötetlen információcsere nem működik jól, ezért fontos, hogy minél konkrétabb visszajelzést kérjünk a partneriskola diákjaitól. A leghatékonyabbnak az bizonyult, amikor a diákok a témájukhoz kapcsolódó kérdéseket állítottak össze, amiket aztán a partneriskola diákjai megválaszoltak.3 Például a Sierra Leone-i diákok az egészséges életmód témája kapcsán többek között ezeket kérdezték magyar diáktársaiktól:

• Milyen módon hat a testünkre a pálmaolaj fogyasztása?
• Milyen mértékben fogyasztanak a magyarok pálmaolajat?
• Mi az egészséges táplálkozás ismérve?
• Hogyan győznéd meg barátodat, rokonodat, a közösségedet az egészséges táplálkozás fontosságáról?

6. Akció

A globális nevelés elkötelezettsége radikális, tehát nem áll meg a problémák elemzésénél, hanem „a tanulókat aktív cselekvésre ösztönzi egy igazságosabb és egyenlőbb világért” (North-South Centre: Global education guidelines, 18. o.). Ezért tartottuk fontosnak, hogy minden iskolai projekt egy akcióval4 záruljon, azonban a programból kizártuk a partneriskola számára szervezett segélyakciók lehetőségét. Mint már hangsúlyoztuk, az iskolák közötti partneri viszony és egyenlőség az iskolai partnerség egyik legfőbb értéke. A segélyezés ezzel szemben sokszor olyan színben jelenik meg, mintha az lenne a fejlődés egyetlen záloga, miközben számos tanulmány mutatott rá a segélyezés negatív következményeire, mint például a függőségi viszony megerősítésére.

7. Értékelés

A tanév során szervezett közös tanártalálkozók során a projekteket folyamatában is monitoroztuk, majd a végén a diákokkal is értékeltünk. A projektek lezárásához tartozott azok dokumentálása is: az aktualizált projektleírásokat a többi európai és afrikai iskola dokumentációjával együtt a honlapon tettük elérhetővé.

Cselekedjünk!

Iskolai projektjeink esetében a tanulói akciók különösen fontos szerepet kaptak, a többi nevelési tevékenység mintegy előkészítette a terepet, hogy a diákok gyakorlatban is tenni tudjanak azért, hogy helyi környezetükben változást idézzenek elő. Fontos kiemelni az akciók kreativitását, a fenntartható hulladékkezelés témájában például a magyar iskolák az alábbi akciókat valósították meg.

1. Az Apáczai Gyakorlógimnáziumban bevezették az egész iskolára kiterjedő szelektív szemétgyűjtést az ELTE EKSZ önkéntes csoport segítségével, amit közösségi munkában a diákok csoportja tart majd fenn hosszú távon. Így az akció rendszerszintű változásokat generált.
2. Az Arany János Gimnázium úgynevezett csipsz-brigádot alapított, ami a csipszes zacskók gyűjtését szervezi meg, hogy azok újrahasznosítva például szemetes kosárként szülessenek újra.
3. Az újrahasznosításon túl, a továbbhasznosítás (angol szakszóval upcycling) is több projekten végigvonult. Az Apáczaiban újrahasznosított anyagokból (régi újságpapírok, lepedők) terveztek a diákok ruhakollekciókat, melyet az iskolanapon is bemutattak, illetve a ruhakollekcióról videoklipet is forgattak.
4. Szintén a továbbhasznosítás témájában születtek azok a művészeti alkotások és használati tárgyak a miskolci Fényi Gimnáziumban és Arany János Gimnáziumban, melyek alapanyagául szinte csak hulladékot használtak fel.
5. A makói Szent István Gimnázium diákjai az iskola falain túl is aktívan részt vállaltak egy helyi közösségi akcióban, a TeSzedd! kampányhoz csatlakozva saját lakókörnyezetükben vettek részt a szemétszedő akcióban.

Te szedd! – szemétszedés a környéken, hogy ne csak beszéljünk a problémáról

Mindeközben a Sierra Leone-i iskolák akciói is nagy változatosságot mutattak.

1. Több helyen az iskolai infrastruktúra javítása volt a cél, szemeteskukákat helyeztek ki, volt, ahol külön gyűjtőedényeket biztosítottak a lebomló és a nem-lebomló hulladék számára.
2. Mivel Freetownban nincs vezetékes ivóvíz, ezért a projekt megpróbált arra is választ adni, hogyan adhatnak új funkciót a vizes zacskóknak (melyek a palackozott víz mellett leginkább elterjedtek). A továbbhasznosítás ez esetben egy iskolai konyhakert formájában valósult meg: a vizes zacskók a palántázók első „cserepeiként” szolgáltak.
3. A kinti akciók egyik legsikeresebb eleme a helyi közösség bevonása volt, és a két iskola diákcsoportja is tevékenyen rész vállat ebben. Az egyikük egy színházi darabbal kereste fel a környékbeli iskolákat, és ezzel hívták fel kortársaik figyelmét a szakszerű hulladékkezelés fontosságára. A másik esetben a környékbeli falvak grassroots („alulról építkező”) döntéshozói voltak a célcsoport: törzsi vezetők, vének – akik a formális, önkormányzati döntéshozatali rendszer mellett továbbra is fontos közösség- és véleményformáló szerepet töltenek be.

Mindkét helyszínen az újrahasznosítás (recycle) és a továbbhasznosítás (upcycle) állt a fókuszban, és az akciók minden esetben a helyi viszonyokra, problémákra reagáltak. Másképpen fogalmazva, ami Sierra Leonéban a vizes zacskó, az Magyarországon a csipszes zacskó: hasonló probléma, különböző helyi megjelenés.

A kölcsönösség elve

Diákok hallgatják a projekt bemutatását Freetownban

A projekt egyik célja az Afrikával kapcsolatos közvélekedés megváltoztatása volt, hiszen ez a kontinens sok nagyon leegyszerűsített és sztereotip képként jelenik meg a diákok fejében. A közös munka többek között egy gyakori diskurzust segít megkérdőjelezni, hiszen a fejlett-fejletlen címke értelmét veszti, és arra kerül a hangsúly, hogy mit tudunk egymástól tanulni. Afrika így nemcsak egy egzotikus földrész szafarival és éhező gyerekekkel, hanem egy sokkal összetettebb kontinenssé válik: Afrika területeire, országaira bomlik, ahol a szegénységnek strukturális okai vannak.

Az iskolai együttműködés alapja tehát a kétoldali tanulás. Hiszünk abban, hogy mi is ugyanannyit tanulhatunk tőlük, mint ők tőlünk. Ha a diákok által feldolgozott témák közül hozunk példát, akkor azt látjuk, hogy bár első ránézésre Magyarország hulladékkezelési kultúrája fejlettebbnek tűnik, egy Sierra Leone-i háztartás valójában sokkal kevesebb felesleget termel: az ott élők ökológiai lábnyoma nyomába sem ér a miénknek. Egy átlag magyar ökológiai lábnyoma, azaz energiafelhasználásának számszerűsíthető indikátora háromszor akkora, mint egy Sierra Leone-ié, és mintegy 60%-kal haladja meg azt a szintet, ami még fenntartható lenne. Továbbá érdemes egy kicsit a felszín alá is nézni: a freetowni utcák szeméthegyei sok esetben az infrastruktúra hiányából adódnak, vagyis az okokkal kell először megküzdeniük. Ezzel szemben, bár nálunk az infrastruktúra adott, településeink peremén mégis rendre illegális szemétlerakókat találunk.

Cassava, a sokat használt alapanyag - látogatás a piacon

Amiben az afrikai iskolák minden bizonnyal példát mutatnak még, az az integráció kérdése: nem kérdés, hogy a fogyatékkal élő diákok integrált osztályokba járnak (bár speciális osztályokra is akad példa), és senki nem lepődik meg, ha egy osztályban esetleg több mozgássérült diák is van. A társadalmi, vallási sokszínűség és tolerancia nemcsak az iskola falain belül létezik, hanem az egész társadalom sajátossága. Ám árnyalja a képet, hogy a fogyatékosság társadalmi megítélése Sierra Leonéban sem mindig egyértelműen elfogadó: sok helyen a hiedelem kirekeszti a fogyatékkal született gyermeket, vagy a különböző betegségeknek, rendellenességeknek természetfeletti, eleve elrendelt okot tulajdonít.

Zárógondolatok

Összegezve a tanulságokat kijelenthetjük, hogy a magyar iskoláknak kivételes alkalmat biztosított az afrikai partnerség, a tanárok és a diákok sokat tanultak a projektek során. A diákok visszajelzései alapján elmondhatjuk, hogy ezek az órák mások voltak, mint egy átlagos tanóra. A foglalkozások során a fiatalok szembesültek a valósággal, kreatívan tanultak a világban zajló folyamatokról, egy másik kultúráról, tudatosabbak és nyitottabbak lettek, és mindenekelőtt önmagukat, saját valóságukat helyezték el egy tágabb képben, ami segít az önreflexióban, és a másokról és önmagunkról való tanulásban.

Ugyanakkor a dilemmákat, nehézségeket is érdemes továbbgondolnunk. Iskolai együttműködésünket a kommunikációs nehézségek hátráltatták. Az Sierra Leone-i közintézményekben sokszor hiányzik a megfelelő infrastruktúra, nagyon akadozó az internet, ezáltal a kommunikáció sokszor egyoldalúvá vált, és nemcsak a magyar partnerekkel, de más iskolákkal és a szélesebb nyilvánossággal sem volt könnyű megosztaniuk a tapasztalataikat, pedig az elért eredmények kommunikációja a program fontos eleme volt.

Az iskolai munka során sokszor merült fel még az Észak–Dél egyensúly dilemmája. Hogyan lehet valóban egyenlő a partnerség? Hogyan előzhetjük meg, hogy ne a negatív sztereotípiákat erősítsük? A kulturális különbségek nagyok, és a gazdasági-társadalmi viszonyok közötti különbségek is hatalmasok, ami akarva-akaratlanul olykor ráerősít a sztereotípiákra. A kérdés aktualitását 2014 nyarán az ebolajárvány kitörése adta, ami rávilágított az eddigi nemzetközi fejlesztési programok hatékonyatlanságára, az ebből fakadó komoly közegészségügyi hiányosságokra, és lehetetlenné tette az afrikai tanárok magyarországi utazását. Ezek az események újfent rávilágítottak a cselekvés fontosságára. A globális nevelés nem állhat meg a szemléletformálásnál, hanem olyan strukturális és gyakorlati változásokat kell szorgalmaznia, melyek akár kis lépésekkel, de közelebb hozzák a valódi egyenlőséget.

Szemétből kreálunk!  - a miskolci iskola műhelymunkája

• 1. Néhány figyelemre méltó civil kezdeményezés: globális nevelés oktatási anyag (Anthropolis Egyesület, Artemisszió Alapítvány, BOCS ZÖFI, Zöld Híd), Tükörben a Világ utazó kiállítás (ZÖFI) és a 2008 óta működő Globális Nevelés Tudásközpont Budapesten (Anthropolis Egyesület).
• 2. A fényképes albumokon, videóüzeneteken, prezentációkon felül a magyar diákok kisebb ajándékokat is készítettek (például az egyik iskolában pólókat festettek).
• 3. Mivel a technikai feltételek nem voltak adottak, ezért a skype-ot egyik iskola sem tudta arra használni, hogy videókonferenciát létesítsen az osztályok között, ami szintén a megosztás izgalmas eszköze lehetne. Erre mindössze egy esetben került sor, de az akadozó internet miatt inkább egymás üdvözlésére volt mód, mint a téma hosszas megvitatására.
• 4. Kampánnyal, döntéshozóknak szóló levéllel, iskolai újságcikk, vitakör, kiállítás szervezésével, önkénteskedéssel, saját viselkedésük megváltoztatására vonatkozó „fogadalommal”, figyelemfelkeltő utcai akcióval (flash mob).