Hajnalfény és a Tábortűz
...avagy a gyermekkori szocializáció mintái anno. Révész György interjúja
Hruscsovnak puszit is adtam. Persze, mielőtt odaszaladtam volna, le kellett vennem a szemüvegem. Egy magyar úttörő, ugyebár, nem lehet szemüveges!
Az 1945-ben született Kovács Hédit számontartja az úttörőmozgalom története, úgy is, mint a 60 év előtti romantikakereső vállalkozásainak gyerek-tanúját. Ekkor indult – új felfogásban – a Tábortűz elnevezésű folyóirat, ekkor kezdte legendás életét a 10. sz. regöscsapat, mely – kevesen tudják ezt is – a regöscserkészek mozgalmát próbálta ötvözni az úttörővilág értékeivel. Hédi gyerekként örömmel kapcsolódott e programokba, hamar ért el sikereket. Kedves iróniával gondol erre vissza. Aztán tanítóképzőt, majd tanárképzőt végzett. S tanítói-tanári munkája mellett vezetője lett a Meseláda bábcsoportnak. Ez a gyermekmunka vezette őt el a Magyar Bábjátékosok Egyesületéhez, melynek hosszú évekig volt titkára. Szerzője, társszerzője több jeles bábjátékost bemutató kiadványnak (pl. a Szentirmai Lászlóval írt Visznek, Csibészke címűnek). Számontartja tehát az amatőr bábmozgalom is. Révész György interjújával idézzük fel tanulságos emlékeit.
Én voltam a „repülőtéri úttörő”. Kezembe nyomták a virágcsokrot, azután megmutatták, melyik bácsihoz kell odaszaladnom. Gagarinhoz, Cedenbalhoz, Ulbrichthoz… Hruscsovnak puszit is adtam. Persze, mielőtt odaszaladtam volna, le kellett vennem a szemüvegem. Egy magyar úttörő, ugyebár, nem lehet szemüveges!
Nézem a fényképet a valóban reprezentatív copffal – érthető, hogy Kovács (akkor még Nádas) Hédit választották ki erre a feladatra. De neki ez csak egy epizód volt úttörőéletében, amelyre ma is szívesen emlékezik vissza.
A Bajza utcai iskolába jártam, de nyolcadikra átkértem magam a Vörösmarty utcába, mert az volt az Úttörőegyüttes – amelynek szinte a kezdetektől tagja voltam – és a 10. számú Központi József Attila Regös Csapat bázisiskolája. A regös csapatban – Váradi Pista vezetésével – valóban úttörőélet volt: kalandos, szórakoztató, játékos.
Nádas Hédi Vadász György grafikáján a Tábortűz 15. számának címlapján (e szám szerkesztésében már részt vett)
Akkoriban érdeklődéssel olvastam a Tábortűz című lapot, amely újszerűnek, izgalmasnak számított. Színes borító, képregények – a Pajtás a maga újság formátumával sokkal unalmasabb volt. De tartalmilag is jobb volt a Tábortűz – már felnőtt koromban többször előfordult, hogy társaságban emlegették, hivatkoztak rá, a Pajtással ez soha nem fordult elő.
A Tábortűzben egyebek között azt is olvastam, hogy a Kapitányok Klubjának tagja lehet, aki a laphoz hozzáad valamit. Én amolyan kreatív kislány voltam, besétáltam hát a szerkesztőségbe. Sarlós Mariann – akit akkor még nem ismertem – jött elém, és megkérdezte, hogy kit keresek, én pedig a 13 évem teljes öntudatával közöltem, hogy a főszerkesztővel szeretnék beszélni. – Egy mellékszerkesztő nem jó neked? – kérdezte. – Sajnos, nem – válaszoltam, így a főszerkesztői szobában várakozhattam.
Hamarosan megérkezett Kun Anna, aki bemutatkozás után megkérdezte, hogy mi járatban vagyok. Közöltem, hogy a lapot szeretném megújítani. – Parancsolj – mondta várakozással. – Nekem nagyon tetszik a lap, de hiányolom, hogy nincsen benne lány rovat.
Három hét múlva Sirály címmel megindult a lányrovat, és én lettem a Kapitányok Klubja 163. tagja. Kun Annával (később már Pannival) pedig évtizedekre szóló barátságunk alakult ki, de a szerkesztőség többi munkatársával is mindig jó kapcsolatom volt. Persze, nem csak nekem, hiszen a Kapitányok Klubja tagjai – persze főleg a budapestiek – rendszeresen bejártak a szerkesztőségbe, ahol mindig szívesen fogadták őket.
A Tábortűz cikkeit titokzatos Kapitányok írták. Ezer titkok kapitánya az érdekességeket, Idők kapitánya a történelmi tárgyú, X kapitány a tudományos cikkeket, Tüzek kapitánya pedig gyakorlati ismeretekkel, ötletekkel látta el az olvasókat. Néha Szabó Magda egy-egy írása is megjelent, egy alkalommal azt mondta, hogy ő lesz „Omega kapitány”, de ilyen aláírással azután nem jelent meg cikk. Rendszeresen olvashattuk viszont Foltos Szarvas cikkeit, üzeneteit, amelyeket Borvendég Deszkáss Sándor (indián nevén Fehér Szarvas) írt. Indián romantikára épülő írásaival, a „Nagy Erdei Testvériség”, a természetvédelem eszméjével szinte lenyűgözött, hiszen a szüleim is kicsi koromtól a természet szeretetére neveltek, rendszeresen vittek kirándulni, evezni, tanítottak tüzet rakni, sátrat verni. Én is tagja lettem a Nagy Erdei Testvériségnek, ahol mindenkinek volt indián neve is. Én Mahpiya Tanging lettem, ami Hajnalfényt jelent dakota nyelven.
És következett a nagy kaland, az 1959-es ráckevei, majd az 1960-as dunaföldvári tábor. A ráckevei tábor létrejöttében talán nekem is volt szerepem, mindenesetre egy alkalommal a szerkesztőségben én javasoltam, hogy „Csináljunk egy tábort!” Ezek a táborok a romantika és az úttörőélet hihetetlen elegyei voltak. A fürdés és a játék mellett éjszakai programok és kirándulások váltották egymást, a Kapitányok a legváltozatosabb módon érkeztek (hajóval, lovon, X Kapitány pl. egy kétfedelű repülőgépen, amely a tábor közelében szállt le!) Az ellátás is kitűnő volt, annyi virslit ehettünk reggelire, amennyi belénk fért, pedig akkoriban még évente egy pár virslit ehettünk, május elsején. Remekül éreztük magunkat, nem is akartunk hazamenni.
Nem lehetséges, hogy a Tábortűz körül kialakuló mozgalmi műhely megpróbált az 1957 tavaszán hamvába holt őrszem mozgalom örökébe lépni, és a cserkész hagyományokat adaptálni egy romantikus, kevésbé iskolás úttörőmozgalomba?
Ez nem zárható ki, de nem is tudom megítélni, hiszen akkor még gyerek voltam. Mindenesetre 1960-tól Borvendég nem publikálhatott tovább a lapban, mert az Úttörőszövetség „hazugnak” minősítette az indián romantikát (Borvendéggel és a magyar indiánokkal az állambiztonsági szervek is kiemelten foglalkoztak, ld. erről Gergely Ferenc: Ávósok az „indián” ösvényen. Új Pedagógiai Szemle 2011/11-12. 288-307 p.), Kun Pannit is elhelyezték. 1964-ben a Tábortüzet összevonták a Pajtással. Én elvégeztem az általános iskolát, a Radnótiba mentem tovább, de ez egy másik történet.
A Kapitányok Klubjának jelvénye és igazolványa