Gömöryné Mészey Zsuzsa: Szabad és felelősségteljes tanulás Dalton-tervvel

Kiáltozás

A megújuló magyar oktatás lehetővé teszi, hogy kitekintve a nagyvilágba, az ott jól működő pedagógiai rendszerek közül kiválaszthassuk és adaptálhassuk azt, amivel a hazai közoktatás eredményességét erősíthetjük.

A CERNET-CERNEDA-CERNEDALTON (2001-2007) közép-európai projekt keretében lehetőségünk nyílt az amerikai Helen Parkhurst (1887-1973) Dalton-tervének megismerésére. Tapasztaltuk, hogy ezt a koncepciót sikerrel alkalmazzák a mai európai oktatásban, többek között Hollandiában is (a PISA-felmérések előkelő helyezettje az összes tantárgyból) .

Magyarországon nem terjedt el, pedig tapasztalva a folyamatosan ismétlődő oktatási problémákat, rendkívül aktuálisnak tetszik. A tudás társadalmába vezető úton alkalmasnak tartjuk a társadalmi elvárások és iskolai válaszok közti néhány alapvető hiátus kitöltésére, az emberi erőforrások hatékony fejlesztésének megalapozására. Korszerű oktatásszervezésével képes a szükséges változtatásokat egyszerűen és különösebb anyagi ráfordítás nélkül bevezetni.

Miféle változtatásokra van szükség?

Individualizált oktatás biztosítására tömegoktatás helyett. Az esélyegyenlőség megvalósítására minden gyermek esetében, a személyiség önmagához mért legoptimálisabb fejlesztésére.
A tanulói teljesítmény folyamatos magas szinten tartására, a tanulás hatékonyságának biztosítására.
A gyermekek közti különbségek leküzdésére, a spontán integráció ösztönzésére.
Mindezekből következően igazságosabb, demokratikusabb oktatási-nevelési környezet megteremtésére, mely alkalmas a cselekedeteiért, önmagáért felelősséget vállalni képes állampolgár nevelésére.

Mi is az a Dalton-terv?

A 20. század első felében az amerikai iskolának valószínűleg hasonló társadalmi problémákkal kellett szembenéznie, mint nekünk napjainkban. Parkhurst ugyanis a “rettenthetetlen bátorságot” említi elérendő nevelési célként. Ezen az állampolgári létében félelem nélküli ember értendő, aki civil kurázsival, felelősségtudattal vállal közéleti feladatokat egész élete során. Tulajdonságai: társadalmi problémamegoldó képesség, életrevalóság, okos önmeghatározás, amely kritikus szemléletű szakmai, személyes kompetenciákon és a szolidáris cselekvéseken nyugszik. Fontos az egész életen át tartó tanulás képességeinek kialakítása, ezért a Dalton-terv elsődleges feladatának az önálló/önszabályozott tanulási képességek fejlesztését tekinti. Ennek során a „soft skills”, azaz az egyén/személy minőségét jellemző tulajdonságok, személyi kompetenciák, mint például a felelősségtudat, az önbecsülés, önérzet, az egyén képessége az önmenedzselésre, az együttműködésre, továbbá a társadalmi érintkezés formáinak megtanulása, az elvégzett önálló munka örömének átélése stb. fejleszthetők.

A demokrácia fokmérője a benne élő emberek szabadságjogaival azonosítható.

Parkhurst az iskolai életet ennek értelmében a demokrácia szabályai szerint szervezi át. Azért, hogy a tanulók munkája gazdaságosabb legyen, a felesleges kötöttségeket elhagyja. Elsősorban a tanórai kereteket bontja fel, mert úgy látja, hogy a tanulók önálló, hatékonyabb munkájának feltétele a megszakítások nélkül végezhető tanulás, ami az érdeklődést, fogékonyságot jobban fenn tudja tartani. Lehetővé teszi a tanórákon azoknak a munkaformáknak a megteremtését, melyek konstruktív megoldásokat kínáló problémahelyzet elé állítják a tanulókat, így ők az iskolában gyakorolhatják a kihívások kezelését.

A Dalton-terv szerinti önálló, önszabályozott tanulás legfontosabb ismérve, hogy a tanulók meghatározott időre közvetlen tanári irányítás nélkül (a frontális oktatás felhagyásával) nyitott oktatási formában tanulnak, tevékenykednek, a Dalton-terv alapelvei, a szabadság, az együttműködés és az időbeosztás szerint.

Az individualizálás formai és tartalmi kritériumát az írásban megfogalmazott munkautasítás, a sokrétűen differenciált penzum testesíti meg. Általa jön létre a tanulók adottságait, előképzettségét, tanulási stílusait, szocioökonómiai és családi tényezőket, kulturális, etnikai hatásokat, attitűdöket, a nemi sajátosságok hatásait, a tanuló egyéni munkatempóját, érdeklődési körét, gondozási igényét stb. figyelembe vevő önszabályozott tanulási folyamat.

Az önálló/önszabályozott tanulási folyamat lépései

1. A penzum, vagyis az írásbeli munkautasítás kiosztása, rövid tanári információk

A tanulási folyamat kiindulópontja, hogy a problémahelyzetet a tanulók felismerjék, értelmezzék, a már meglévő tudásrendszerükhöz kössék, ebbe építsék bele az új ismeretet releváns megoldási utak keresésével, megfelelő cselekvési tervek készítésével, azok megvalósításával.

A pedagógus rövid szóbeli instrukciót ad a penzum céljáról, a megtanulandó ismeret tananyagban elfoglalt helyéről, arról, hogy miért fontos az elsajátítása.

Érinti a tartalmi feldolgozás legfontosabb mérföldköveit, tájékozódási pontokat, kapaszkodókat ad a tanulóknak. Megnevezi azokat a tanulási csomópontokat, ahonnan csak rövid tanári ellenőrzés után folytathatják az önálló munkát. Ezek a minimum követelményszint vagy a folyamatos továbblépésekhez okvetlenül szükséges tudás ellenőrzésének pontjai.

Végül az önellenőrzés, számonkérés tartalmára és formájára hívja fel a figyelmet, mellyel a tanulók egyéni célmeghatározását, tervezését is segíti.

A penzum jó felépítése, tartalma nem csupán az egyéni tervezőmunka megalapozója; az optimális nehézségi fok, az egyénileg kitűzhető, elérhető célok motivációerősítők, mert érdekeltté teszi őket saját tanulási folyamatukban.

2. A munkautasítás tanulói értelmezése, az egyéni munka megtervezése

A Dalton-terv szabadságot ad és a vele járó felelősséget is fokozatosan mozgásba lendíti a tanulók egyéni tanulási célmeghatározásban. A penzum feladatai meghatározott, strukturált keretek között végezhetők el. A tanulóknak – a kötelező feladatok elvégzésén túl – mind a feladatválasztásban, mind elvégzésének szintjeiben (Bloom taxonómiája), kereteiben bizonyos mozgásterük, választási lehetőségük van, ami pszichikai szempontból motiváló hatású. A tervezéshez, az egyéni időbeosztáshoz az ún. „tervezőtáblát” használják a tanulók.

3. Felfedező, cselekvésorientált tanulás, ismeretszerzés

Ezután a tanulók egyénileg vagy tetszőlegesen választott társsal/társakkal – a feladat kiterjedésétől és komplexitásától függően – dolgoznak. Elemzik azt, majd megoldási utakat, stratégiákat keresnek a probléma megoldásához. Fel kell ismerniük a releváns/megfelelő adatokat, tényeket, megtanulják a szöveghasználatot.

A feladatok elvégzése során a megoldáshoz más-más utakon és minőségi szinteken jutnak el. A penzum sokrétűen differenciált feladatai megkívánják a tanár előkészületi munkájában a tananyag minőségi és mennyiségi differenciálását, a felhasználható oktatási segédeszközök, médiumok felkínálását, továbbá a társas forma megválasztásában és az egyéni időbeosztás meghatározásában a tanulói választási szabadság biztosítását.

A tanári ellenőrzőpontok és módok megadása is igazodik ehhez, így előkészítve, segítve az egyéni célmeghatározást, tervkészítést.

A penzum jó tartalmi, formai strukturálása nemcsak az egyéni célmeghatározást és tervezést segíti, hanem az önálló munka további folyamatát is. Ha a tanuló rájött, hogy mit várnak el tőle, ráismert a vezérgondolat fonalára, vannak felismerhető, markáns elemek, amelyekhez kötni tudja az új ismereteket, akkor nagyobb hatékonysággal tud dolgozni. „Advance Organizer”, azaz előremutató/elősegítő szervező néven találkozunk ezzel a jelenséggel az irodalomban. Andreas Müller1 a puzzle részeihez hasonlítja ezt a segítő, szervező, tájékozódási folyamatot. Ha a puzzle összekuszált elemei között felismerjük pl. a zsiráf nyakát, vagy tudjuk, hogy a parlament épületét kell kiraknunk, akkor gyerekjáték a további munkánk. Ha viszont nincs semmiféle kapaszkodónk, fogalmunk sincs arról, mi jön ki a kirakós játékban, akkor nagyon sok időt töltünk el, mire kisilabizáljuk, hogy mi is lehet azon a képen.

4. Reflektáló összehasonlítás

Az eredmények, tanulási módok, megoldási utak összehasonlítása a társakéval a tanulási folyamat nagyon fontos része, mindenképpen lehetőséget (időt, kereteket) kell biztosítani rá. A tanulásnak ez a mozzanata lehetőséget ad az egyéni tanulási stratégiák azonosításához, bővítéséhez és a metakognitív képességek fejlesztéséhez, elmélyítéséhez és tudatosításához. A tanár a megfelelő alkalommal tanuláselméleti összefüggésbe helyezi a tapasztalatokat.

Sok érdekes tanulási technikát, módszert ismerhetnek meg a tanulók egymástól, amelyek közül a nekik legmegfelelőbbet a következő alkalommal ki is próbálhatják. A gyermekek első számú tanítómesterei a gyermektársak!

5. A munka önértékelése, önreflexió

Az összehasonlítás, elemzés után a tanuló levonja a végkövetkeztetést:

Milyen szinten oldottam meg a feladatot, elértem-e a kitűzött célomat?

Megfelelő stratégiát választottam-e, megfelelő technikát alkalmaztam-e a folyamat során?

Milyen kompetenciáim fejlődtek saját magamhoz és az átlaghoz viszonyítva?

A feladatmegoldás minőségének/szintjének megállapításában a „Képes vagyok …” – állítások a tanulási kompetenciákhoz című táblázat segíti a tanulókat.

A táblázat a szakmai/tanulási stratégiákkal, az intra- és interperszonális kompetenciákkal, valamint a gondolkodási mechanizmusokkal kapcsolatos általános állításokat sorolja fel a tanulók életkorának és a NAT kompetenciafejlesztési céljainak megfelelően.

A „Tanulási célkatalógus”-t a tanár a penzumban feldolgozott tananyaghoz készíti el a fejlesztendő ismeretek és készségek részletes felbontásával, melyben a diákok megjelölhetik, konkretizálhatják több heti munkafolyamatuk után elért kompetenciáikat, tudásuk mélységét. (Mit tudok? Felismerem a múlt idejű igéket írott szövegben és élő beszédben. Képes vagyok… nyaralásomról társamnak mesélni, …. múlt idejű igéket írásban és szóban alkalmazni stb.)

Lelkesedéssel töltik ki az üres mezőket a megfelelő :-):-), :-), :-( jellel, ami a világos eligazodást jelenti számukra. Mit tudok jól, mit kevésbé jól, és mi az, amire még nem jutott időm.A “könyveléssel” az önszabályozó tanulási folyamat egy kicsike szakasza véget ért, a tanulás a tapasztalatok, az önbizalom és a motiváció alapján a következő penzum kiosztásával folytatódik, de már egy picivel magasabb szinten vagy más kompetenciaterületeken.

A rendszeres értékelés, az önreflexió folyamata nemcsak a nyitott oktatási szituációt erősíti tovább, amelyben a tanár és a tanuló partneri munkakapcsolata nyilvánvalóvá válik, hanem az állandó önfejlesztés motorjává is válik. A tudás átadása helyett a tudás megszerzésére, a tanárról a tanulóra tevődik át a hangsúly. A tanulásirányítás a penzum átvételével a tanár hatásköréből a tanuló hatáskörébe kerül; a megvalósulásban a tanulás iránti hajlandóság, késztetés lesz a kezdeményező erő, a megértésen, belátáson alapuló tanulás pedig a főszereplő. A tanulás folyamatában a metakognitív tudás, az önszabályozott tanulás kerül középpontba. A tanuló számára a megoldandó feladat és az ahhoz kiválasztott stratégiák együttes, ésszerű felhasználása a cél. Kiemelt szerepet kap, ezért kiemelten fejlődik a problémamegoldó gondolkodás, vele együtt erősödik a saját munkáért érzett felelősségtudat.
Az ilyen tanulási folyamatban szükségessé válik a tanulás és a hagyományos értelmű külső értékelés markáns szétválasztása, mert a félelem nélküli felfedezés élményét biztosítani kell.

Mivel a Dalton-terv egységes, az egész iskolai életre, annak minden szereplőjére kiható oktatási koncepció, speciális tanulásszervezésével elérhetők azok a változtatások, amelyekben az önirányított, konstruktív tanulási folyamat és az abból szükségszerűen adódó individualizáció, azaz az egyénre szabott oktatás minden egyes tanuló esetében megvalósítható. Így a tanulás hatékonyabb, mint a hagyományos oktatás: a tanulmányi eredmények egyértelmű javulását állapíthattuk meg. Még az összevont osztályokban is pl. matematikából 10%-os növekedést értek el a tanulók. Különösen figyelemre méltónak tartjuk a tevékeny, kooperatív tanulás közben felszínre kerülő kompetenciák, pozitív szokások kialakulását és megerősödését, amelyek mérése nehéz. Ilyen például a szolidaritás, egymás feltétel nélküli elfogadása, a segítés, a tanuláshoz kötődő egyéni rendszabályok bevezetése és betartása, a határozottság, a pozitív önkép és önbecsülés kialakulása stb. Mindezek nagyon fontosak az egyén életvezetésében a társadalom szempontjából tekintve is.

A győri székhelyű Hungaro-Dalton Egyesület azért alakult, hogy a CERNET-CERNEDA-CERNEDALTON projekt lezárultával tovább segítse a Dalton-terv adaptációját. Célul tűzte ki, hogy alkotóműhelyében akciókutatás keretében munkálkodjon pedagógiai programmá fejlesztésén. Tapasztalatainak nyilvánossá tételével segítse széles körben terjesztését, népszerűsítse, mint az új ismeretek önálló megszerzésének, saját kompetenciák fejlesztésének a közoktatásban eredményesen alkalmazható alternatív eszközét. Megkönnyítse az innováció iránt érdeklődő pedagógusoknak, oktatási intézményeknek egy korszerűbb, minőségi oktatás megvalósítását, az olyan nagyon szükséges pedagógiai paradigmaváltást.

Irodalom

Badegruber, Bernd (2002): Offenes Lernen. 28 Schritte vom gelenkten zum offenen Lernen. Veritas Verlag Linz.
Bartnitzky―Christiani (Hrsg.) (1998): Die Fundgrube für freie Arbeit. Cornelsen-Scriptor Verlag, Berlin.
Eichelberger, Harald (Hrsg.) (2002): Eine Einführung in die Daltonplan-Pädagogik.
Studienverlag, Innsbruck-Wien-München.
Gardner, Howard (2005): Abschied vom IQ: Die Rahmen-Theorie der vielfachen Intelligenzen.
Klett-Cotta Verlag.
Németh―Skiera (1999): Reformpedagógia és az iskola reformja. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Parkhurst, Helen (1982): A Dalton-terv. Tankönyvkiadó, Budapest.
Popp, Susanne (1999): Der Daltonplan in Theorie und Praxis. Studien-Verlag, Innsbruck-Wien.

*
Hungaro-Dalton Egyesület www.hungaro-dalton.hu