A magyar pedagógus megszokott már mindent. Rezignáltan veszi tudomásul a híreket. Ha hittant kellene oktatnia, hát azt oktatna. Ha büntetnie kell motiválás helyett, megteszi. Ha egész nap bent kell maradnia, hát bent marad. Ha nem kap fizetésemelést, hát nem kap.
Ami egy könyvből kimaradt
Pongó Mariannt a kilencvenes évek végén ismertem meg egy „funkcionális analfabéták felzárkóztatását és munkaerő-piaci integrációját” célzó kurzuson. Az akkor 16 éves lány a nyíregyházi múzeumfaluba szervezett „tanulmányi kirándulás” ihlette festményeivel ragadta meg a figyelmemet.
Az iskolai plágiumról és a szöveg kettős elidegenüléséről
Előadás a Miskolci Egyetem BTK Politikatudományi Intézete által szervezett Kis magyar plágiumtörténet című konferencián 2012. szeptember 26-án
A tudásvágy, érdeklődés nagyon sokáig megmarad ezekben a gyerekekben, nem ,,égnek ki” idő előtt, nem alakulnak ki pszichoszomatikus betegségek, depresszív állapot az iskolai viszonyok miatt.
Pályázatot írok most én is, korábbi véleményem ellenére. Tanodára. Mert muszáj valamit kitalálni, ami segíthet. Ami a szigorodó, büntető hatásokkal szemben valami mást mutat fel.
Röviden a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában folyó vizuális nevelésről
… a Waldorf-iskolások 10-11 éves korukra tényleg megtanulnak festeni és rajzolni, még ha nem is „tehetségesek” az ábrázoló tárgyakban. (Vekerdy, 2006, 378. o.)