Olyan ez, mintha sosem ennénk, élveznénk az ízeket, hanem – ahelyett, hogy jól lakunk, pusztán kémiailag írnánk le az ínycsiklandozó falatot, lakmuszpapírt lógatnánk az illatozó zöldséglevesbe, táblázatba foglalnánk, tanulmányt írnánk róla, majd a sok absztrakcióval betelve, végül hagynánk, amíg kihűl és megpenészedik a szépen terített asztalon.

Kérdés: „Ti mire használjátok a művészetet?” Válasz: „Mire nem használjuk?” – Kiss Virág írása

A művészettel nevelés, a művészetterápia és a művészettel való mindenféle „munka” trendi téma lett, szakmai interdiszciplináris diskurzus kezd kialakulni az érintett pedagógiai és segítő területek illetve maga a művészeti szcéna képviselői között róla.

Mert amikor megalapítottam, szabad akaratomból, engem is a szeretet vezérelt. Iskolát akartam, ahol boldog gyerekek alkotnak, boldog tanárok segítségével, a szeretet eszközével, olyan iskolát, ahol az alkotás eszköze lesz a személyiségfejlesztésnek, ahol a szegény is esélyt kap arra, hogy kiemelkedhessen.

Nagy Ádám – Trencsényi László: Szocializációs közegek a változó társadalomban

Elhangzott a Tanulás Hete rendezvénysorozaton 2012. október 16-án a Magyar Művelődési Intézetben.

...egy süllyedő hajón. Tóth Tamás Május írása

Hétköznapi pedagógiai egocentrizmus. Bárhogy is hívjuk, a lényeg, hogy egyedül nem fog menni.

A magyar pedagógus megszokott már mindent. Rezignáltan veszi tudomásul a híreket. Ha hittant kellene oktatnia, hát azt oktatna. Ha büntetnie kell motiválás helyett, megteszi. Ha egész nap bent kell maradnia, hát bent marad. Ha nem kap fizetésemelést, hát nem kap.